Úton Mankával

Nem írtam már egy ideje. Vagyis hazudok: rengeteget írtam. És aztán visszaolvasva azt éreztem, már nem igaz. Írtam örömről, bánatról, bezártságról és szabadságról. Írtam a spiritualizmus óriási térnyeréséről és a materiális világ visszatértéről. Írtam hatalmas szeretetről és egységről, majd írtam mindent felemésztő gyűlölködésről. Aztán egy ponton rájöttem, minden az én aktuális érzésem, érzékelésem kivetülése. Úgyhogy ki is töröltem az írásokat a jegyzeteimből. Nemrég részt vettem egy elvonuláson, ahol lehetőségem volt teljesen belassulni és a mindennapi mókuskerékben pörgés helyett csendben és nyugalomban szemlélni magamat. És megláttam a boldog és elégedett énem, aki végtelenül hálás az életért. Nem tudok mit írni, mert a világ(om) jelenleg minden pillanatban változik, benne én is. Áramlás, változás, öröm és bánat, minden igaz, minden valós. És hogy mégis ezt miért raktam most ki? Hogy tudd, rendben van, ha most kusza és zavaros minden. Rendben van, ha egyik pillanatban ...