Úton Mankával

Ha egyetlen dolgot kéne mondanom, amit tanultam az elmúlt években, az az áramlás. Igen, tudom, elcsépelt szó ez manapság, viszont én csak pár éve ismerkedtem meg vele közelebbről és engedtem be szabályokkal, korlátokkal és félelmekkel teli, kontroll alatt tartott életembe. A lehető legjobb döntés volt. Nem mondom, hogy mindig és mindenhol tudok áramlani és nem mondom, hogy néha nem borul ki nálam is a bili. Főleg mostanában, hogy naponta dobálja rám a kihívásokat a sors! De igyekszem azt is áramlósra igazítani, mert tudom, mióta engedem, hogy minden történjen a maga útján, azóta sokkal kevésbé vagyok akadályoztatva. Azt hiszem, sokkal inkább a természet által és a jeleket figyelve élem az életem és próbálom elengedni a kontrollt, ami a félelemből ered. És máris megérkeztünk minden eredőjéhez: a félelemhez, mely legtöbbször irányít minket, leural és megbénít. De sokszor inspirál és tol előrébb is, ezt ne felejtsük. Tudományos tény, hogy a félelmeink több, mint 90 százaléka n...

Reggelente, amikor astanga után a 7-es busszal a Gárdonyi térről átkelek Pestre - a Tököly út és Hungária körút sarkára - valahogy mindig körbeleng a történelem és benne a saját kis történelmem időtlen szelleme. Ilyenkor sosem veszem elő a telefont, viszem a szívemben a reggeli gyakorlás együtt légzését, megtartását, egyensúlyát a buszon is, mielőtt bezuhannék a valóságba: az irodámba és a telefonomba. Gárdonyi tér, a Gellért szálló és a Gellért hegy, a rakpart és a Romkert, a Ferenceik tere – Jégbüfé előtt talpig feketében – majd Astoria, Blaha, Keleti és a rettenetesen megkopott Tököly út, régmúlt báját idéző villákkal, félig letört szobrokkal az épületek homlokzatán. Érdemes egyszer végigmenni: a Gárdonyi tértől egészen Zugló vasútállomásig csodás épületek emlékeztetnek arra, hogy a nagymamám is itt élt a nagypapámmal szerelmesen, küzdelmesen, bátran és erősen. Nagyikám hihetetlenül erős asszony volt: egy 2 éves kisfiúval (az apukámmal) 1945-ben felköltözött vidékről Bud...