Úton Mankával

 Itthon vagyok már egy ideje és csak forgatom magamban a Balin tapasztaltakat, kapottakat, átélt hihetetlen élményeket.  Nem nagyon tudok mit írni, még érik, még forog bennem minden. Napok, hetek óta fogyok és fogyok, elengedésben vagyok, de nagyon. Nem tudom, hova fut ki minden, de érzem, hatalmas változások előtt állok. BaliMama majdnem minden éjjel megjelenik és hív. Vissza fogok térni. Még nem tudom, mikor és hogyan, de vissza kell mennem. Érzem a hívást minden sejtemben!

  Tegnap alaposan megrá n gatott Bali Mama, vulkántúrán voltunk a csoporttal, hajnali 1 órás kelés, reggel 9 -kor reggeli, közte életem leggyönyörűbb napkeltéje. De a tűréshatáromat ki kellett tolnom elég rendesen. Este, a zárókörben sokan küzdöttünk magunkkal, a hozott mintákkal, anyasebekkel .   Reggel egy 1 órás születés meditációval kezdtünk , nagyon kellett a tegnapi küzdelem után egy újjászületés.   Aztán 5 nőtársammal elindultunk a Pyramid of Chi -be , Light sound vibration -re.    Bekísértek minket a Hold piramisba, elmondták,mi vár ránk. Vízágyra feküdtünk, lekapcsolták a fényeket,a vezető lágyan levitt minket meditatív állapotba. Majd elkezdődött a hangok általi gyógyulás, 1 órán keresztül. Közben fényhatások segítették a mélyülést , a vízágy pedig segítette a hangokat a teljes testünk körberezg et ésében . Krist á lytál, gongok, didgeridoo és handpan volt a fő vonal, csodálatos utazásban volt részem. Ezen az utazáson állt öss...

  Ma hajnali 1kor volt ébresztő, 2kor indultunk napfelkeltét nézni a Batur vulkánról.   3kor már ott voltunk a parkolóban, fogalmunk sem volt, mi vár ránk. Kb semmi infót nem kaptunk és reggelit sem. Így indultunk el jeeppel, alig felöltözve, 1 ó rás jee p-útra. Odaérve sem lettünk okosabbak, benzingőzben ücsörögve vártuk a napkeltét. Életem leggyönyörűbb napkeltéje volt, de a legszörnyűbb is egyben. Irdatlan tömeg,bűz,hangzavar , az Everest jutott róla eszembe.  Érdekes, hogy Balin kaptam a vizuálisan legcsodásabb naplementét és napfelkeltét is, de mindkettőnél bezavart a civilizáció zaja és szaga. Nem tudom, hova tegyem és mi a jelentése, talán később megérkezik.     Visszafelé Mártiék eltűntek , a csapat egyre éhesebb lett. A sofőrök elvittek minket sétálni a vulkáni kőzeten,d e én már rettenetesen éhes voltam. Aztán kiderült, hogy nem megyünk vissza az indulási helyre reggelizni, hanem fürdőbe megyünk és oldja meg mindenki magá...

  Ma egy csodálatos szent helyhez mentünk: Goa Gajah a neve.  Itt folyik az Elefánt folyó és ehhez a helyhez kötődik egy monda is, bár nem itt történt meg, de ezzel tisztelegnek a balinézek Ganesha előtt. Sivának és Parvatinak szerelmükből született egy fia, Ganesha. Siva elment háborúzni, Parvati pedig nevelte Ganeshát, akiből szép férfi vált. Egyik nap, amikor Parvati lement a folyóhoz fürdeni, Ganesha pedig vigyázott rá a távolból, hogy nehogy valaki megzavarja anyját fürdés közben, megérkezett Siva. Siva nem ismerte fel fiát és égtelen haragra gerjedt, hogy drága feleségét kilesik, ezért levágta Ganesha fejét. PArvati zokogva mondta el neki, hogy saját fia fejét vágta le. Ekkor Siva megfogadta, hogy az első szembejövő állat fejét fia testére helyezi, csak lássa még őt életben. Egy elefánt jött szembe, így lett Ganesha elefántfejű istenség. Nem mellesleg ő az akadályok elhárítója, támogat és bőséget hoz.  Goa Gajah barlangjában ott van Ganesha, Siva és Parv...

  Bali Mama a keblére ölelt . Eddig 2 szertartáson vettünk részt Balin, egy víz- és egy tűzszertartáson. Mindkettő gyönyörű,szívhezszóló,beavató volt és sokat adott. Mégis közben többször is az járt a fejemben , hogy ez nem a mi hitünk . Kívülállónak éreztem magam.    Pár éve láttam egy fényképet a neten. Egy vízesés előtt egy lótus z- szobor ,valahol a dzsungel mélyén. Felkerült a bakancslistámra. Majd nemrég Kőváry Anett is kitett egy képet, Balin van, egy sze n t helyen. Ugyanaz a lótuszvirág. És én nem s okára megyek Balira. Minden zsigeremmel éreztem,hogy hív a hely szelleme. Bali Mama már akkor szólított.   Aki ismer, t udja, nem a nőiességemről vagyok híres. Sötét ruhák,nadrág nadrággal , a tartásomról ne is beszéljünk .   Itt Balin elkezdtem nyílni: színes ruhák,kivágott felsők, kiengedett haj. De va lami még hiányzott. Pedig Bali t eljes mértékben női energia, itt még a férfiak is lágyak, mindent beleng a frangipáni illata, nyoma...

  Ma reggel korán indultunk,  a cél Ulu w atu szent temploma v olt, a Mennyek Kapuja. Rengeteg itt a majom, még s z emüvegfogót is hoztam, hogy ne tudják ellopni a majmok . Naná,hogy az enyémet vitték el elsőnek. Gyorsan a r ánk vigyázóknak odaadtam a rizschipsemet , próbálták visszaszerezni a szemüvegemet,de majom a szájába vette,nagyon nem akarta visszaadni. Végül hoztak egy nagy kerek csomagot, feldobták neki,de nem akarta visszaadni, elindult felfelé , szájában a szemüvegemmel..Én ott lemondtam a szemüvegemről, h add vigye. És abban a pillanatban el is engedte a szemüvegemet.    Megtanultam, hogy csak úgy kaphatom meg, amire vágyom, ha nem ragaszkodom hozzá görcsösen.   Kijárat felé egyedül jöttem le , hatalmas gombóccal a gyomromban, de egyetlen majommal sem találkoztam. Szerintem úgy gondolták, volt ma már elég izgalomban részem és megtanították a leckét, nem nyaggatnak tovább.   Ebéd re egy gyön y örű bárba ültünk be, a sziklák ...

  Délelőtt Teg a lalang rizsteraszon j ártunk . És bár nem is értettem, miért is jó fotózkodni a hintán, végül a hintaparám miatt bevállaltam. És mennyire jól tettem, hihetetlenül élveztem, ahogyan szétárad az adrenalin. És végre letudtam egy olyan félelmemet, amin már nagyon sokat dolgoztunk Misivel, sziklamászás közben.   Utána Copi Luwak kóstol ó ra mentünk . Őszinte leszek, engem nem fogott meg különösebben: ok, cuki cibetmacska, kakil egyet, megtisztítják és elkészítik kávénak, de ennél nekem vannak finomabb kedvenceim is. De mindenképp érdemes volt megkóstolni és természetesen az otthoniaknak is vettem egy kis kóstolóravaló őrleményt.   Hazafelé kézműves boltok mellett haladtunk el, kértük a sofőrt,hogy álljon meg. Megláttam egy fából faragott kulacsot. Ahogy kiszálltam az autóból, rögtön oda sétáltam vissza és csodálatos,fávól készült csészéket találtam. Mivel senki nem volt a boltban, hárramentem,megláttam,hog egy nő szoptatja a...

A negyedik napon szabadnapot kaptunk, ezért a szobatársakkal úgy döntöttünk, ellátogatunk a híres Majomerdőbe. Már mentünk haza közvetlenül a majomerdő mellett, de most bemerészkedtünk. Féltem, vajon megtámadnak, vagy rámmásznak? De nagyon kedvesek voltak. Éreztem, valami készülődik: hát olyan hasmenésem lett a majomerdő közepén, hogy alig tudtam befutni a WCbe. A többiek is ezzel küzdöttek: valami mostanra érett be és mi átadtuk magunkat az elengedésnek.  Volt egy terület, amit a sérült majmoknak különítettek el, nagyon megindító volt, ráláthattunk a saját sérüléseinkre és nagyon megható volt, ahogyan ezek a sérült majmok megmutatják, miként lehet akár vakon vagy kezek nélkül létezni, a másikra támaszkodva, teljesen megbízva a társadban, aki a nyomorúságban lett társaddá. Hazafelé szétváltunk, Katával mi ketten együtt maradtunk, többiek intézték a saját dolgaikat. Nekem pénzt kellett váltanom: megláttam egy táblát, szóltam Katának, hogy menjen előre, én váltok. Egy kis...

  Minden nap van valami szertartás,va n ,hogy kettő is. Elmondhatatlanul erősek itt az energiák, Bali női sziget, minden lágy,minden nőies,még a balinéz férfiak is.     A virágok,az illatok, az emberek kedvessége, egyszerűen megérthetetlen egy európai ember számára.   Első nap délelőtt masszázson voltunk, utána meglehetősen nyomottnak é reztem magam , de betudtamma jetlagnek . Minden este van valami megosztókör,tánc , légzés,szertartás , első este Gábor tartott transzlégzést. Valami olyan csatornát nyitott meg,amit már rég elfelejtettem, a covidbetegségem nél történt fulladásos testkilépésemhez kötöttem. Annyira erőteljes volt,hogy hajnali 3ig „utaztam” , a szobatársam segített visszajönni.    Második nap mentünk délelőtt a vízszertartásra, először egy 3 kifolyós forráskútnál kértünk engedélyt,hogy beléphessünk, majd lejjeb voltak a z irdatlan erejű vízesések,ahol szintén szertartásosan megmerítkeztünk . Az első alatt el kellett enged...

  2024.03.21.   Megérkezés Balira   Le s zálltu n k végre Denpasarban és jött még vagy 2 óra kálvária. Vízumot kellett igényelni, aztán bőröndök felvétele és végül kint várt ránk Márti. Sofőrök jöttek értünk és autóval mentünk tovább Ubud felé. Elvileg 1 óra, de végül a hatalmas forgalomban 2 órán át tartott,mire a szállásra értünk.    Balin el kell engedne d magad, a félelmeid , a nyugati precizitást, különben bedarál. Itt nincs idő, nincs meghatározott és szabályozott tér, csak a létezés. Hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell.    A szálláshoz értünk, már sötét volt . Mindenki nagyon kedvesen fogadott, a böröndöket a szobáinkba vitték és mehettünk welcome -falatkákat és frissítő kókuszvizet inni. Bár még csak a szálláson voltunk, mégis olyan erősen éreztem egyfajta energiát,hogy álltam a sptét kertben, a medence mellett a Hold fényében és folytak a könnyeim. Öröm és tisztulás, ezt éreztem.    Azt mondjá...

  Elérkezett az utazás napja ... életemben először megyek Európán kívülre, egyedül, család és ismerős nélkül. Te jó ég, tényleg akarom ezt??? Nanááá , minden pici részemet hívja Bali.   A re ptéren már alapból hatalmas volt az izgalom: va jon felismerem az utastársaimat? Jófejek lesznek? (azok 💖 ) Jézusom,mégis mi a fenét csinálok, egyedül a világ másik felén ? Belémhasított,hogy ez most TÉNYLEG megtörténik. Ahogy feldübörgött alattam az Emirates hatalmas gépe, könny szökött a szemembe: még sosem voltam ilyen sokáig távol a családomtól. És sosem várta ennyire a lelkem az utazást. Na nem a fizikai részét... Egy eg észen másfajta utazás reményétől voltam olyan hihetetlenül izgatott. Hát legyen, csapju nk bele.    Az út első része egészen mozgalmas volt, szerencsére folyosó mellé szólt a helyem, az 5 órás repülőút alatt többször fel tudtam állni,járkálni , bandázni . Elkezdtem az ismerkedést,igyekeztem megjegyezni a neveket és a hozzá tartozó arco...

Vissza sem tudok emlékezni, mikor volt életemben először az a pillanat, amikor belém hasított, hogy Balit látnom kell. Nem tavaly volt, nem is tavalyelőtt, de még csak nem is 10 éve. Úgy számolom, legalább 17 -18 éve, még a nagyobbik fiam születése előtt láttam pár képet err ől a csupazöld szigetről, ami azonnal megtetszett. Őrült messze volt és már akkor is a saját pénztárcámhoz viszonyítva őrült drág ának tűnt, gyakorlatilag elérhetetlennek . Úgyhogy maradt az álmodozás.    A következő mese az én mesém lesz egy álomról , ami végül nagyon úgy tűnik, hogy valóra válik . Olvassátok szeretettel, fogadjátok megértéssel és a mese végén kerekedjetek fel, és valósít sá tok meg a saját álmotokat. El sem tudom mondani, mennyire megéri.   Szóval a z évek teltek - múltak, átkeltem közben az Óperenciás tengeren, megjártam a Négyszög le tű kerek erdőt és eljutottam Bergengóci á ba , végül a Boszorkányok földjén rátaláltam egy Ö s vényre, az én Ösvényemre. Igazából ezen az ösvény...