Úton Mankával

  Bali Mama a keblére ölelt . Eddig 2 szertartáson vettünk részt Balin, egy víz- és egy tűzszertartáson. Mindkettő gyönyörű,szívhezszóló,beavató volt és sokat adott. Mégis közben többször is az járt a fejemben , hogy ez nem a mi hitünk . Kívülállónak éreztem magam.    Pár éve láttam egy fényképet a neten. Egy vízesés előtt egy lótus z- szobor ,valahol a dzsungel mélyén. Felkerült a bakancslistámra. Majd nemrég Kőváry Anett is kitett egy képet, Balin van, egy sze n t helyen. Ugyanaz a lótuszvirág. És én nem s okára megyek Balira. Minden zsigeremmel éreztem,hogy hív a hely szelleme. Bali Mama már akkor szólított.   Aki ismer, t udja, nem a nőiességemről vagyok híres. Sötét ruhák,nadrág nadrággal , a tartásomról ne is beszéljünk .   Itt Balin elkezdtem nyílni: színes ruhák,kivágott felsők, kiengedett haj. De va lami még hiányzott. Pedig Bali t eljes mértékben női energia, itt még a férfiak is lágyak, mindent beleng a frangipáni illata, nyoma...

  Ma reggel korán indultunk,  a cél Ulu w atu szent temploma v olt, a Mennyek Kapuja. Rengeteg itt a majom, még s z emüvegfogót is hoztam, hogy ne tudják ellopni a majmok . Naná,hogy az enyémet vitték el elsőnek. Gyorsan a r ánk vigyázóknak odaadtam a rizschipsemet , próbálták visszaszerezni a szemüvegemet,de majom a szájába vette,nagyon nem akarta visszaadni. Végül hoztak egy nagy kerek csomagot, feldobták neki,de nem akarta visszaadni, elindult felfelé , szájában a szemüvegemmel..Én ott lemondtam a szemüvegemről, h add vigye. És abban a pillanatban el is engedte a szemüvegemet.    Megtanultam, hogy csak úgy kaphatom meg, amire vágyom, ha nem ragaszkodom hozzá görcsösen.   Kijárat felé egyedül jöttem le , hatalmas gombóccal a gyomromban, de egyetlen majommal sem találkoztam. Szerintem úgy gondolták, volt ma már elég izgalomban részem és megtanították a leckét, nem nyaggatnak tovább.   Ebéd re egy gyön y örű bárba ültünk be, a sziklák ...

  Délelőtt Teg a lalang rizsteraszon j ártunk . És bár nem is értettem, miért is jó fotózkodni a hintán, végül a hintaparám miatt bevállaltam. És mennyire jól tettem, hihetetlenül élveztem, ahogyan szétárad az adrenalin. És végre letudtam egy olyan félelmemet, amin már nagyon sokat dolgoztunk Misivel, sziklamászás közben.   Utána Copi Luwak kóstol ó ra mentünk . Őszinte leszek, engem nem fogott meg különösebben: ok, cuki cibetmacska, kakil egyet, megtisztítják és elkészítik kávénak, de ennél nekem vannak finomabb kedvenceim is. De mindenképp érdemes volt megkóstolni és természetesen az otthoniaknak is vettem egy kis kóstolóravaló őrleményt.   Hazafelé kézműves boltok mellett haladtunk el, kértük a sofőrt,hogy álljon meg. Megláttam egy fából faragott kulacsot. Ahogy kiszálltam az autóból, rögtön oda sétáltam vissza és csodálatos,fávól készült csészéket találtam. Mivel senki nem volt a boltban, hárramentem,megláttam,hog egy nő szoptatja a...

A negyedik napon szabadnapot kaptunk, ezért a szobatársakkal úgy döntöttünk, ellátogatunk a híres Majomerdőbe. Már mentünk haza közvetlenül a majomerdő mellett, de most bemerészkedtünk. Féltem, vajon megtámadnak, vagy rámmásznak? De nagyon kedvesek voltak. Éreztem, valami készülődik: hát olyan hasmenésem lett a majomerdő közepén, hogy alig tudtam befutni a WCbe. A többiek is ezzel küzdöttek: valami mostanra érett be és mi átadtuk magunkat az elengedésnek.  Volt egy terület, amit a sérült majmoknak különítettek el, nagyon megindító volt, ráláthattunk a saját sérüléseinkre és nagyon megható volt, ahogyan ezek a sérült majmok megmutatják, miként lehet akár vakon vagy kezek nélkül létezni, a másikra támaszkodva, teljesen megbízva a társadban, aki a nyomorúságban lett társaddá. Hazafelé szétváltunk, Katával mi ketten együtt maradtunk, többiek intézték a saját dolgaikat. Nekem pénzt kellett váltanom: megláttam egy táblát, szóltam Katának, hogy menjen előre, én váltok. Egy kis...

  Minden nap van valami szertartás,va n ,hogy kettő is. Elmondhatatlanul erősek itt az energiák, Bali női sziget, minden lágy,minden nőies,még a balinéz férfiak is.     A virágok,az illatok, az emberek kedvessége, egyszerűen megérthetetlen egy európai ember számára.   Első nap délelőtt masszázson voltunk, utána meglehetősen nyomottnak é reztem magam , de betudtamma jetlagnek . Minden este van valami megosztókör,tánc , légzés,szertartás , első este Gábor tartott transzlégzést. Valami olyan csatornát nyitott meg,amit már rég elfelejtettem, a covidbetegségem nél történt fulladásos testkilépésemhez kötöttem. Annyira erőteljes volt,hogy hajnali 3ig „utaztam” , a szobatársam segített visszajönni.    Második nap mentünk délelőtt a vízszertartásra, először egy 3 kifolyós forráskútnál kértünk engedélyt,hogy beléphessünk, majd lejjeb voltak a z irdatlan erejű vízesések,ahol szintén szertartásosan megmerítkeztünk . Az első alatt el kellett enged...

  2024.03.21.   Megérkezés Balira   Le s zálltu n k végre Denpasarban és jött még vagy 2 óra kálvária. Vízumot kellett igényelni, aztán bőröndök felvétele és végül kint várt ránk Márti. Sofőrök jöttek értünk és autóval mentünk tovább Ubud felé. Elvileg 1 óra, de végül a hatalmas forgalomban 2 órán át tartott,mire a szállásra értünk.    Balin el kell engedne d magad, a félelmeid , a nyugati precizitást, különben bedarál. Itt nincs idő, nincs meghatározott és szabályozott tér, csak a létezés. Hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell.    A szálláshoz értünk, már sötét volt . Mindenki nagyon kedvesen fogadott, a böröndöket a szobáinkba vitték és mehettünk welcome -falatkákat és frissítő kókuszvizet inni. Bár még csak a szálláson voltunk, mégis olyan erősen éreztem egyfajta energiát,hogy álltam a sptét kertben, a medence mellett a Hold fényében és folytak a könnyeim. Öröm és tisztulás, ezt éreztem.    Azt mondjá...

  Elérkezett az utazás napja ... életemben először megyek Európán kívülre, egyedül, család és ismerős nélkül. Te jó ég, tényleg akarom ezt??? Nanááá , minden pici részemet hívja Bali.   A re ptéren már alapból hatalmas volt az izgalom: va jon felismerem az utastársaimat? Jófejek lesznek? (azok 💖 ) Jézusom,mégis mi a fenét csinálok, egyedül a világ másik felén ? Belémhasított,hogy ez most TÉNYLEG megtörténik. Ahogy feldübörgött alattam az Emirates hatalmas gépe, könny szökött a szemembe: még sosem voltam ilyen sokáig távol a családomtól. És sosem várta ennyire a lelkem az utazást. Na nem a fizikai részét... Egy eg észen másfajta utazás reményétől voltam olyan hihetetlenül izgatott. Hát legyen, csapju nk bele.    Az út első része egészen mozgalmas volt, szerencsére folyosó mellé szólt a helyem, az 5 órás repülőút alatt többször fel tudtam állni,járkálni , bandázni . Elkezdtem az ismerkedést,igyekeztem megjegyezni a neveket és a hozzá tartozó arco...

Vissza sem tudok emlékezni, mikor volt életemben először az a pillanat, amikor belém hasított, hogy Balit látnom kell. Nem tavaly volt, nem is tavalyelőtt, de még csak nem is 10 éve. Úgy számolom, legalább 17 -18 éve, még a nagyobbik fiam születése előtt láttam pár képet err ől a csupazöld szigetről, ami azonnal megtetszett. Őrült messze volt és már akkor is a saját pénztárcámhoz viszonyítva őrült drág ának tűnt, gyakorlatilag elérhetetlennek . Úgyhogy maradt az álmodozás.    A következő mese az én mesém lesz egy álomról , ami végül nagyon úgy tűnik, hogy valóra válik . Olvassátok szeretettel, fogadjátok megértéssel és a mese végén kerekedjetek fel, és valósít sá tok meg a saját álmotokat. El sem tudom mondani, mennyire megéri.   Szóval a z évek teltek - múltak, átkeltem közben az Óperenciás tengeren, megjártam a Négyszög le tű kerek erdőt és eljutottam Bergengóci á ba , végül a Boszorkányok földjén rátaláltam egy Ö s vényre, az én Ösvényemre. Igazából ezen az ösvény...