Úton Mankával

Közeledik az ősz, a megnyugvás, lassulás és visszahúzódás időszaka. Aki a nyári viharos forgatagban eddig nem vette a jeleket, nem takarította ki, amit ki kellett, annak az ősz olyan szinten fogja az arcába tolni a bent ragadt kitakarítanivalót, mint egy hatalmas maflást. Évek óta folyik egy olyan átalakulás, ami segít bábból pillangóvá válni, ám az elmúlt években azt tapasztalom, hogy nagyon kevesen állnak bele úgy igazán. Még mindig totális megdöbbenéseket kapok, amikor arról írok, hogy nem vagyok jól. AZ emberek jól akarnak lenni és minden mást a szőnyeg alá söpörni. Mert ezt tanultuk. Amit nem látunk, az nincs is. De ma már nem ilyen világot élünk. Ma már, amit nem látunk és nem vagyunk vele hajlandóak foglalkozni, nem adunk neki teret és időt, hogy kifájja magát, az úgy odavág, hogy nem állunk meg a lábunkon. Figyeljük a jeleket, kérve kérem, figyeljünk, legyünk tudatosak, ismerjük fel, miben vagyunk. És éljük ezeket a jeleket, merjünk fájni, merjünk szarul lenni és me...

Meglehetősen aktív hónapokon vagyunk túl – hihetetlenül felrázó és felforgató időszak ez. Maga Földanya is jelezte: változás készül: hiába, hogy nyár, mégis tele volt viharokkal, soksok tisztító esővel és széllel. Imádtam! Olyan megkönnyebbüléseket hozott, amitől újra tudtam aludni, újra tudtam gondolkodni, és újra tudtam magamban alkotni. Gondolatokat, terveket, eseményeket. Újraalkotni magam. Aki most együtt tudott rezegni ezekkel az energiákkal, teljesen ki tudta fújni, el tudta engedni, ami már nem az övé. Hogy tisztán fogadhassa az újat. Őszintén szólva reméltem, hogy egy nyugis nyár elé nézek, ehelyett folyamatosan hullámvasutaztam, hol fent, hol lent és a végén begubóztam egy csendes kis bábba. Sok elvonulásra, fesztiválra, rendezvényre mentem a nyáron, de egyszerűen képtelen voltam az én hagyományos módomon kapcsolódni. Rájöttem, hogy nem véletlen, énidőt kaptam fentről. Aztán július végén érkezett valami, ami bizonyosságot hozott. Ősök üzenete volt ez, annyira mély...