Úton Mankával

Jajjj, már annyiszor, de annyiszor írtam a hajnali gyakorlás jótékony hatásairól. De ezt szerintem nem lehet megunni, mert ha csak egyetlen olyan olvasóm van, akiben nyomot hagy és aki emiatt holnap felkel korábban és tesz magáért, már megérte minden leütött billentyű. Szóval hol is kezdjem: egész éjjel forgolódtam, sok minden jár az eszemben, sok minden beindulni látszik és rengeteg terv is kavarog bennem, várva a tisztulásra. Közben család kehesedik, fiúk tüsszögnek, horkolnak, így múlt éjjel nem sokat sikerült aludnom. Mára bejelentkeztem astangára, úgyhogy amikor az órám könyörtelenül megszólalt 4:30-kor, nekem az első mozdulatom az volt, hogy ránéztem az astangás csoportra Whatsappon, hátha csoda történik és ma mégsem lesz, én meg alhatok még 1 órát. Na hát ilyenfajta csodákat nem küld Isten. „Tessék csak felkászálódni, megküzdeni magaddal, a fejedben zümmögő kis renitens lázadóval, Édes Lányom” – üzente ma reggel Isten. Nem volt mit tenni, kapargattam unottan a nyelve...

🌪️Aki követ spirituális oldalakat, annak már a könyökén folyik ki, hogy emelkedünk, nyílnak a kapuk, hamarosan minden szép és jó lesz. Aztán mégsem ezt érezzük. Mégis mi baj lehet velünk? ⬆️ Nos igen, tényleg elindult az emelkedés, de ez jelenleg legfőképpen kényelmetlen fizikai és mentális tünetekkel jár. És mivel az elmúlt időszakban sok emberrel beszéltem erről, úgy döntötttem, írok is picit arról, mi is történik most a Földddel és mi történik velünk, emberekkel. Próbálom érthetően megfogalmazni, miért is emelkedünk, miközben belül azt érezzük, hogy szinte még sosem voltunk ilyen mélyen, ennyire meg-, ki- és átforgatva. 🎶 Az ugye megvan mindenkinek, hogy minden rezgés. Szinte minden teremtéstörténet alapja, hogy kezdetben vala az éter és elkezdett rezegni, mozogni. Aztán így vagy úgy, de ebből a rezgésből alakult ki minden más is, kinek-kinek saját hite szerint. (Istenek születtek, elemek jöttek létre-levegő, tűz, víz, föld, fém, fa) Bárhogyan is történt, egy dolog egé...

A hajnal a kedvenc napszakom. Főiskolás koromban az egész éjszakás bulik után mindig valami vízpartot vagy dombtetőt kerestem, akár a Dunát, akár a Balatont, vagy a Normafát vagy a Gellért hegyet, ahol nézhetem a napkeltét. Varázslatos erőt tulajdonítottam neki, szó szerint végigbizsergette minden egyes sejtemet és a lelkem minden apró kis zugát. Ami a varázserőt illeti, nem tévedtem sokat. Az ajurvéda szerint a felkelő napnak gyógyító ereje van, így igyekszem elcsípni reggelente. Akár otthon maradok, akár lemegyek a jógaterembe, az órám legtöbbször 4:40-kor ébreszt. Gyakran a belső órám már 4:30 körül, ilyenkor még fekszem pár percig, élvezem a lebegést két világ közt, igyekszem lecsatornázni a Felsőbb üzeneteit és igyekszem visszatalálni a fizikai testembe. Majd jön a reggeli rutin: nyelvkaparás, fogmosás, meleg citromos víz, ez minden reggel elmaradhatatlan. Aztán a gyors zuhany, nem is feltétlen azért, mert megizzadtam éjjel, sokkal inkább az éjszaka kiült méreganyagokt...