Úton Mankával

Az utolsó napom Balin rendkívül intenzív volt, egészen más, mint az első 4. Mintha a sziget visszatükrözné a belső érzéseimet. Úgy ébredtem, hogy ez az utolsó teljes napom Balin. Bennem volt már a másnapi út izgalma. Nagyon kényelmesre és áramlósra próbáltam venni, de végül nem így lett. A reggeli még lassú volt, utána pihentem kicsit, 10 órára jött értem Mus, a sofőröm. A Beji Griya vízesés volt tervben, tisztító szertartással. Tavaly itt egy varázslatos és nagyon mély szertartáson vettünk részt, turista szinte sehol. És én úgy éreztem, idén is el kell látogatnom ide. Amikor közeledtünk, gyanús volt, hogy sok autó kanyarodik ugyanarra. És sajnos beigazolódott a gyanúm: a vízesés igazi turistalátványosság lett. Parkolónk is alig lett, de én még bizakodtam, hogy eloszlik a tömeg. A bejáratnál egy ember fogadott, leült velem és elmondta, miket választhatok. Mondtam neki, hogy én csak a szertartást szeretném, de mindenképp rá akart beszélni pálmalevél olvasásra, karmatérképre,...

A harmadik napon a sziget keleti partjára mentem. Gede Rakával beszéltem meg a túrát, a testvérét, Liu-t küldte. Nagyon jófej, beszédes és okos fiú, sokat mesélt a kultúrájukról. Kiderült,hogy az Agung vulkán lábától származik,megbeszéltük,hogy jövőre segít ott túrázni, sziklát mászni. Először a Tirta Gangát néztem meg, csodálatos, békés, nyugodt hely, alig volt turista. Legalább másfél órát elidőztünk itt, a sofőröm türelmesen várt rám,amíg bejártam a helyet. Először féltem a vizen lévő köveken lépkedni,de hamar belejöttem. Ezután átmentünk a királyi család nyári rezidenciájába, itt is másfél órát voltunk. Liu először megmutatta a fő részeket,aztán magamra hagyott,tudtam pihenni, magamba szívni mindent. Végül lementünk a Virgin Beachre, az egyik leglélegzetelállítóbb tengerpart,ahol valaha voltam. Csodálatos, fehér homokos, pálmafákkal, kevés sziklával. Teljesen magával ragadott és bár nem terveztem, mégis beültem az egyik tengerparti kis étterembe és életem eddigi...

Töröm a fejem, próbálok visszaemlékezni, mikor voltam úgy utoljára, hogy ne kelljen semmire és senkire figyelni, csakis a saját igényeimre. A belső hangra. A megérzésekre. Amiket a zajló és nyüzsgő hétköznapokon olyan jól a háttérbe tudunk szorítani családi, munkahelyi, társadalmi megfelelések és kötelezettségek miatt. És emellé még valljuk be őszintén: nagyon nehéz kizárni a fejünkből a „mit szólnak mások” folyton visszhangzó moraját. Ha jól számolom, utoljára gyerekként tehettem azt, amit a szívem és a belső hangocska, a lelkem hangja súgott. Aztán én is fejet hajtottam a beilleszkedés előtt. Itt Balin rengeteg az egyedül utazó: férfiak és nők egyaránt . Senki sem csodálkozik, senki nem talál furának. A szálláshelyemen többen is vagyunk egyedül utazó hölgyek. Egy amerikai és egy ukrán hölggyel sikerült picit beszélgetni, mindenki nagyon nyitott,megértő és kedves. Azt gondolom, mindenki egyetlen céllal érkezett ide Ubudba, a sziget spirituális központjába: saját magával eg...

Pontosan 2 napja érkeztem Balira, de úgy érzem, mintha már itt lennék 2 hete. Reggel felkelek, a dzsungel hangjai a meditációm. Aztán kisétálok az apartmanomból a közös ebédlőbe, ahol a házinéni mosolyogva vár: vatdujuvantforbrekfast? Meg tudnám szokni. Kényelmesen megreggelizek, elszürcsölgetem a bali kávét (ami nagyon hasonlít a görög kávéra), aztán visszabattyogok a teraszomra, kiülök a kerti kanapéra és megálmodom, hogyan tovább. Rákaptam a motoros gojekre (rendelhető taxi), 400 forintért visz a városban bármerre. Rendelek egyet, ami bevisz a városba, vagy a szállás egyik sofőrje visz messzebbre: ma például egy kakaófarmra. Aztán újabb megérzés: irány haza, letusolok és megnézem, van -e még hely az 1 óra múlva kezdődő hangfürdőre. Van! Motoros gojeket hívok, száguldunk sötétebbnél sötétebb felhők felé és pont, amikor odaérünk a Piramyds of Chi-be és belépek a hallba, leszakad az ég. A hangfürdőt égzengés és szakadó eső hangja kíséri, a víz segíti a tisztulást. Akasz...

Este fél 8ra értem a szállásra, tusolás és irány egy warung: nanááá, hogy nasi goreng. szerencsére lehet venni friss gyümölcsöt, feltankolok holnapra: snakefruit, mangostan, passion fruit. Azután hazasétálok a dzsungel hangjaitól körülölelve,halvány fények homályos puhaságában. Otthon (azonnal otthonomnak érzem), felbontok egy cassava chipset, leheveredek a teraszon lévő ágyra és hallgatom Bali éjszakai hangjait. 11 körül elalszom, mélyen, de rövid időre. 1-kor már fent vagyok, próbálok kikapcsolni, mindenféle tecnhnikákkal, de nem megy. Izgatott vagyok,alig várom a reggelt. Fél 3-kor nem bírom tovább, bekapcsolom a telefont. Tengerentúli utazásban oly rutinos barátnőmet kérdem, mégis mit tegyek. Átküld egy lazító youtube videot, szerintem negyed óra múlva már alszom is. Majd újra felriadok: madarak hangja. Bekapcsolom a telót: 6:27. Fél 7-re terveztem az ébresztőt. Lassan kikelek az ágyból, csöndesen kiosonok a teraszra és fülig ér a szám. Bali Mama körülölel. A dzsungel...

Nos, ismét úton. 3 nappal az indulás előtt a Turkish Airlines törölte a járatomat. Emailt küldött róla, én meg csak ültem a kanapén, hevesen vert a szívem: most hogyan megyek Balira??? Felhívtam Misit, megnyugtatott,máris jobbnak láttam a helyzetet. Gyorsan döntöttem: átfoglalok az Emiratesre. A Turkish visszatéríti a teljes összeget, így csak picit kell ráfizetnem és Dubai-on keresztül érkezem Denpasarba. Akárcsak tavaly. Az Univerzum úgy döntött, nincs szükségem Isztambul hangulatára. Őszintén szólva megkönnyebbültem: pár hete kezdett motoszkálni a fejemben,hogy talán nem akarok Isztambulban mászkálni, nézegettem is repjegy átfoglalásokat. Persze csak eljátszottam a gondolattal. Az Univerzum viszont vette az adást. Egyszer valaki azt mondta nekem: nagyon kell vigyázni arra,mit szeretnél. Mert ha nem tűpontosan küldöd az üzenetet, fent akkor is teljesítik, te meg csak állsz,hogy :”Micsodaaaa, ezt mégis miért???” És egyszercsak rájössz, hogy miért: hiszen ezt te akartad. Nos, valah...

           Elengedni, ami köt       ✨🌑🌘🌖🌕🌔🌒🌑✨ Telihold van, csodás energiájú nap. Ma hajnalban csöndes tratakkal (gyertyaláng meditáció) kezdtem, majd pránajámákkal éledeztem és nagyon könnyű, szinte pihepuhán ölelő ászanákban nyújtózkodtam. Végül az Om Bhavam Namah mantrát választottam, ami azt jelenti: A teljes létezés vagyok. A végtelen lehetőségek terepe vagyok. 🙇‍♀️ A gondolataim közt az előző 2 hét eseményei pörögtek. És főleg az előző esti hangtálkezelésé. Megtanultam, hogy minden téma, amit a klienseim hoznak, az én témám is, ezért meg sem lepődtem, amikor kliensemből kibukott: végre csak magamnak megfelelni. Ne számítson, mit gondol anya, mit gondol apa, mit gondol a társ, mit gondol a barát, vagy mit gondol bárki is. 🧑‍🤝‍🧑👭👬👫 Amikor belekerülünk bármiféle kötődésbe (szülői, nagyszülői, testvéri, baráti, párkapcsolati, munkatársi), általában elvárásaink vannak. Anyától várjuk a szeretetet, a biztonságot, a megtartást. A...

Ülök a hajnali csendben, próbálom kiüríteni a fejemet, nem gondolni semmire. Hiába.... Mindig visszatér egy gondolat: milyen hihetetlenül szerencsés vagyok. Ízlelgetem ezt a megúszós mondatot. Hányszor hallottam már másoktól: milyen szerencsés vagy, hogy ilyen a párod, a családod. Szerencsés vagy, hogy ennyit utazhatsz. Szerencséd van, hogy ilyen jó a munkahelyed. Szerencsés vagy, hogy rátaláltál a hivatásodra. Biztosan szerencsecsillag alatt születtél, hogy ilyen jó az életed. Valahogy megint olyan hamisan cseng ez a fülemben, ebben a kint fagyos, bent meleg, áldott szürkeségben. Mert bizony, megúszós mondat ez azok szájából, akik azt gondolják még mindig, hogy minden az életükben szerencse vagy balszerencse kérdése. Pedig nem az, ugyanis minden rajtunk múlik, kizárólag rajtunk. Ha nagyképű lennék, bátran mondanám: ez nem szerencse, ez teremtés. De nem vagyok bátor, így csak halkan mantrázom: megteremtettem, megteremtettem. Azt vettem észre, hogy ha napkelte előtt kelek és...