Memento
Még a fülemben zenélnek a tücskök a fülledt nyári éjszakákon, még az orromban érzem a frissen lekaszált fű illatát a folyóparton. A talpamban lüktet az erdő néhol szúrós talaja, és tisztán emlékszem a bodrogparti puha homokra és a süllyedős-csúszós iszapra, ami körbevett combközépig. Látom fejem fölött a kigyúló csillagokat, ahogyan fel-felvillanva lehullanak, miközben én a fűben heverészve söpröm odébb a hangyákat és szúnyogokat. Még érzem a bőrömön a nap perzselő sugarait, a folyó vizének kellemesen hűvös simogatását, ahogyan beereszkedem a lassú sodrásba. Tenyeremben és homlokomon bizsereg a bükkfa érdessége, mikor ölelem. Ujjaim közt a sziklák gyógyító ereje amikor kapaszkodom belé. Testemen az édesvizi mohaállatkák kocsonyás iszamossága, mikor a folyóban hozzám érnek. Pár hétre együtt lüktethettem Földanyával 🙏 Elillant a nyár és én csak ülök, furcsa fájdalom-öröm vegyes katyvaszában. Érdekes időket élünk, egyik nap sírnék, másik nap nevetnék. Siratom a nyarat, az őrü...