Úton Mankával

Elengedésben vagyok. Nem kicsiben és nem csak egy bizonyos dologban. A teljes életemet érinti. Tavaly óta tart már, India után kezdődött még márciusban, de igazán novemberben erősödött fel ennyire. És tudom, hogy a folyamat része, tudom, hogy a javamat szolgálja. Olyan súlyokat teszek le, amikkel nem tudnék tovább haladni, nem tudnék álmot valósítani. Talán így érezheti magát születés közben a kisbaba. Ott kell hagynia mindent, ami ismerős, ami meleg és biztonságos, ám már nem szolgálja a fejlődését, mert érzi, hogy várja valami új, valami nagyobb. Úgy szűkül össze körülöttem is minden, mint az anyaméh a születő kis élet körül: ritmikusan, újra és újra érezteti egyre durvább lökésekkel, hogy ha nem szabadulok meg a régitől, ott fogok megfulladni. Novemberben nyílt ki igazán a szemem, akkor jöttem rá arra, amit igazából régesrégen tudtam és látszatból teszegettem érte: ki kell törni a biztonságos, ám már a lelkemet kevésbé tápláló közegemből. És ehhez azóta rengeteg "se...

Ha belegondolok, milyen volt a 2025-ös évem, hát nem a csupaöröm-boldogság fog eszembe jutni róla. Sokkal inkább a tanítás! Rengeteg, rengeteg tanítás érkezett, nem győztem összekaparni magam egyegy ilyen helyzet után. És ahogyan számot vetettem, rájöttem, hogy fontos kapcsolatokat, embereket, helyeket, pénzeket, tárgyakat és helyzetet kellett elengednem. Volt, amit lágyan, volt, amit fájdalommal, de a tisztulás egyértelmű volt. Volt, amikor már úgy éreztem, ez már túl sok, soha nem lesz vége. De egy icipici remény tartotta bennem a lelket: ha ezeket a veszteségeket tanításoknak élem meg, hamarabb túlleszek rajta és közben még ki is tisztul az életem, a gondolataim, a céljaim és az utam. És így is lett. Nem volt könnyű, rengeteg agyalás, vér, veríték és könny árán, de mindegyik durva helyzet egyszercsak kitisztult és elmúlt. A helyét pedig valami új, valami könnyebb és jobb vette át.  Úgy sejtem, már pár helyen olvastál a kínai horoszkópról és arról, hogy hamarosan a Fa...