Úton Mankával

Hajnali 4:50, éppen a sálamat tekerem a nyakam köré, felhúzom a télikabátom cipzárját, bezárva a kabát alá az otthon melegét és kilépek a sötét, nyirkos utcára. Még érzem az éjszaka álmos sóhajtását, ahogyan szépen lassan átadja magát a pirkadatnak, talán ma még a nap is megmutatja magát. Várom a hajnali buszt, álmos, kókadt emberek közé szállok fel, a fülemben mantra zeng. Még nem akarom beengedni a valóságot. Csak nézem az emberek fáradt, megfáradt arcvonásait, miközben a fülemben a Moola Mantra szól lágyan és nem értem, hol csúszott ez el ennyire. Mi nem ezért születtünk ide, az nem lehetséges! Az arcok a fásult rutinról árulkodnak: hajnalban csörög a vekker, mosdás, gyors mozdulatokkal felhúzni az aznapi meleg ruhát, majd talán egy kávé, egy cigi, pár falat kenyér és irány a munka. A munka monoton, zötyög, az arcok ugyanazok, a sorsok ugyanazok, nem gond, mindenkinek egyformán szar. Este beülni a kanapéra a TV elé, bambulni kábán, majd várni az álmot, ami sosem jön el. ...

Pénteken különleges nap volt, Telihold. Amikor egyik nap megnéztük a Spirit Mountaint, akkor tudtuk meg,hogy itt bizony 3 napos Rewild Festival lesz, pénteken kezdődik egy kakaó szertartással és vasárnap este zárul egy dobkörrel. Azonnal megvettem a jegyet a pénteki szertartásra, előtte viszont kimentünk mászni a North Wallra. Előző délelőtt Misi mászott egy 30 méteres, gyönyörű 7- utat, Queen of the Highway elnevezésűt. Egy bambuszlétrán kezdődik, majd cseppkövek közt kell felfelé haladni, néha egyegy barlang is szembejön 15-20 méteres magasságban, ahova simán ki lehetne mászni pihizni. Sőt, olyan 20 méteres magasságban volt egy nagy barlang is: ide akár többen is beférnek, kiváló kis búvóhely lehetne. A tetejéről, 30 méter magasról pedig csoda a kilátás.  Szerintem közel 1 órát küzdhettem fel magam az úton, a végén nindenemből csorgott az izzadság, még sosem izzadtam meg így mászás közben. Jó kis fogyókúra, az biztos. Itt kell megemlítenem, itt Thaiföldön milyen klass...

Csütörtökön nagyon izgatottan keltünk, mivel a terv az volt, hogy a délelőtti mászás után délután irány az elefántok. Hosszas kutatómunka előzte meg ezt a programot, ugyanis rendkívül fontosnak tartottam, hogy olyan helyre üenjünk, ahol nem csak mutogatják az elefántokat a turistáknak, hanem figyelnek az elefántok jóllétére. Nagyon sok elefántpark van itt Thaiföldön, sajnos a többségében korlát nélkül fogadják a turistákat és engedik, hogy felüljenek az elefántokra, miközben az állatokat korbáccsal csapkodva terelik láncra vert lábakkal.  Az elmúlt 1 hónapban rengeteg parkról olvasgattam véleményeket, néztem csoportokat, végül egy olyan helyre esett a választásom, ami kiöregedett, sérült elefántokat ment meg. Naponta 2 turnust és maximum 18 embert fogad. Igaz, jóval drágább, de utólag kiderült, hogy nagyon nagyon megérte.  Itt Krabi körül motorozva sokszor láttunk elefántparkokat az autóút mellett, beszéltük is, mennyire zavaró lehet ez az elefántoknak. Amikor csüt...

Hétfőn délelőtt kimentünk a falhoz, először bemelegítettünk egy 5c, gyönyörű, a pálmák közé és fölé mászó úton, mellettünk barlangok, cseppkövek, őrület. Aztán Misi keményebb utakat választott: egy végig áthajló cseppköves utat, két próba után harmadjára a top előtt esett bele . Sebaj, lesz még rá idő,de most indulnunk kell, ma áthajózunk Railey Beachre és megnézzük a híres mászóhelyet: Tonsai Beachet. Leértünk a partra és amíg Misi helyet keresett kis motorunknak, addig én megvettem a jegyet a "kompunkra", a longtail boatra. Kisbusszal vittek át minket a kikötőbe, ott pedig apály lévén először a homokban, majd a tengerben gázolva gyalogoltunk a hajónkhoz. A víz már combig ért, közben jöttek a hullámok, az egyik mellkasig felcsapott, a táskám persze csuromvizes lett. Áldottuk az eszünket, hogy nem hoztuk a mászócuccot, mivel megbeszéltük, ma csak terepszemlét tartunk. Beültünk a hajóba és elindultunk. Mit elindultunk, repesztettünk, repültünk a hullámokon, időnk s...

3 napja érkeztünk Thaiföldre Misivel, egy hatalmas bakancslistás álmot teljesítve. Misinek ez volt az első tengerentúli útja, izgultunk picit, hogy milyen érzésekkel fogja venni a hosszú utazást. Én Bali és India után úgy éreztem, talán Thaiföld nem okoz túl nagy meglepetéseket. Nem így lett, de szerencsére pozitív értelemben. Aki ismer, tudja, hogy 2 éve beleszerettem Baliba, majd idén februárban jött India és újabb szerelem született. Sosem gondoltam volna, hogy Thaiföld is beáll a sorba. 6 éve egy youtube videot látva döntöttük el Misivel,hogy egyszer mi is Tonsai Beachen fogunk mászni. Szerencsére Misi el is érte azt a szintet, hogy idén tavasszal egyszercsak soksok év ellenállása után végre egy álomért feladta félelmét a tengerentúli repüléssel kapcsolatban és igent mondott, amikor találtam egy igen kedvező árú repjegyet. Szállásul Ao Nangon egy dzsungel szélén lévő bambuszkunyhót választottunk,mivel a Tonsai Beachen lévő mászóhelyet letolta a trónról a North Wall, ami...