Úton Mankával

Bejegyzések

Indulj el, hogy hazatérhess önMAGadhoz

- május 07, 2026

Tegnap Camino Steve oldalán olvastam, hogy a zarándoklat legnehezebb része a hazatérés. Mélyen elgondolkodtatott és ez adott ihletet a mai írásomhoz. Ugyanis magamban tovább futtattam ezt a gondolatot és arra jutottam, hogy az önismereti utunk legnehezebb része szintén a „hazatérés”. Meglehetősen mély önismereti folyamatban vagyok ismét, így egészen tisztán érzem, hogy mennyire nehéz is ilyenkor a „hazatérés”. Elvonulások, családállítások segítenek január óta, ám érzem, ez most megint egy új helyre fog vezetni. Egy új „hazatérésben” vagyok. Amikor 15 éve elkezdődött a tudatos, teljes jelenléttel és döntéssel megerősített önismereti utam, akkor még fogalmam sem volt róla, mibe is vágok bele. Kezemben egy icipici csecsemő (a kisfiam), bennem rengeteg frusztráció és düh és egyetlen dolgot tudtam: ez így nincs jól. Egy barát tanácsát megfogadva mentem el életem első családállítására, ami megnyitott előttem egy „zarándoklatot”. És mint egy igazi zarándokúton: voltak nehezebb sza...

Amikor annyira fáj, hogy már jó - avagy miért érdemes az önismereti utat elvonulásokkal támogatni

- április 01, 2026

Hétvégén ismét elvonuláson voltam, a keményebbik fajtán, a megdolgozós, megdögönyözős, kifacsarós, mégis fényt adós típusún. Bár már hosszú évek óta foglalkozom önismerettel, elvonulásokra mégis csak pár éve kezdtem járni, nagyjából akkor, amikor újra kinyitották a világot a covidot követően. Addig valahogy úgy éreztem, nekem bőven elég 1-1 nap családállítás, vagy akár egy jó előadás. És őszinte leszek: féltem is attól, hogy ami 1 nap alatt olyan hihetetlenül mélyen meg tud érinteni, az vajon mit tenne velem 3-4-5 nap alatt. Szétcincálna, abban biztos voltam, de vajon össze is rakna? Nos, a jó hír, hogy a végén mindig össze leszel rakva. A rossz hír, hogy ez egyedül rajtad múlik, a többiek „csak” segítenek, ha szükséged van rá. De egyedül te tudhatod, mi az, amiben vagy és mi az , amire igazán szükséged van. Mi az, amit beengedsz és mi az, amit nem. Életem első elvonulására úgy mentem el, mint egy kis mininyaralásra: jajdejóóó, én most végre trendibben is önismerek, „elvonu...

...virágom,virágom

- március 05, 2026

🕉️ Na hát az van Drágáim, hogy a programjaim nagy részén az eredetileg jelentkezők kb fele szokott mostanában részt venni. Betegségek, késések, depresszió, demotiváltság….ugye, milyen ismerősek ezek a tünetek? És bizony igencsak valósak. Ha kezdő lennék – megismétlem a lényegi szócskát: HA – akkor most nagyon kiakadnék a lemondásokon. De tudom, hogy egyrészt manapság mennyire sok a választási lehetőségünk (értem ezalatt, hogy manapság több az országban a hangtálterapeuta, mint a kátyúk az utakon és lassan többen élnek ajurvédikusan egészségesen, mint bárhogyan másképpen…. igazából csoda, ha bárki is él még, aki nem követ valami hihetetlenül divatos étkezési irányzatot J). Másrészt a saját bőrömön is érzem, mennyire nehéz most egyensúlyban, egészségben, testi-lelki jóllétben lenni. Egyszóval a mai írásom arról fog szólni, hogy itt a Tűz Ló éve, mi mégsem vágtázunk rajta, mert egyfolytában ledob a hátáról az a buta ló. Holott mi annyira, de annyira vártuk. És annyi, de annyi...

Teliholdas holdfogyatkozás tízmilliószor

- március 02, 2026

Holnap telihold, holdfogyatkozás és tízmilliószoros nap lesz. Már megint valami spirikatyvasz???- kiálthatsz most fel, ám szeretném veled megszerettetni ezeket a különleges napokat, így kérlek olvasd végig az írásomat ezekről a természeti és vallási különlegességekről. 🌝Nem is olyan régen történt, hogy lelkesen írtam a Teliholdról, ismerőseim pedig biztosak voltak benne, hogy megbolondultam, amikor a Hold felé fordulva igyekszem mélyülni saját magamban. Hiszen a telihold csak zavart, félelmet, kuszaságot és álmatlan éjszakákat hozhat. Ugye neked is ismerősek ezek a félelmek? Bevallom, pár évvel ezelőtt Telihold közeledtével már előre stresszeltem, vajon hány éjszakát nem alszom, vajon mennyire leszek feszült, vajon kivel fogok összeveszni és vajon milyen zavaros álmaim lesznek. Magamnak predesztináltam a rossz dolgokat, történéseket. Ám egyszer olvastam egy cikket, ami arról mesélt, a Hold hogyan tudja megmozgatni az óceánok vizét, hogyan képes állatok, növények rendszerét...

Utóirat egy indiai utazás emlékére

- február 19, 2026

4 napja jöttem el a Rushikulamból és még mindig kavarog bennem minden. És még fog is jó ideig, tudom. Az idei elvonulás különösen szépre és mélyre sikerült, rengeteg tanítással és tapasztalással. Kezdve azzal, hogy Ágival, akivel már lassan másfél éve együtt astangázunk és együtt vezetjük a Kamaszkörutazást, elhatároztuk, hogy picit felfedezzük Bangaloret, India 3.legnagyobb városát. Amikor valakivel huzamosabb ideig kell együtt lenned, eleinte nyilván a legjobb arcodat mutatod, de 2 héten át folyamatosan nem tudsz maszkolni. Ágival nagyon jól összecsiszolódtunk, a Rushikulamban is szobatársak lettünk, így láttuk egymás legjobb és legrosszabb pillanatait is, mégis mély tisztelettel, megértéssel és türelemmel fordultunk a másik felé. Ha volt is olyan helyzet, ami élesebbre sikerült, mindent próbáltunk átbeszélni. Azt hiszem Ági támogató és tapintatos jelenléte is segített nekem abban, hogy ez az elvonulás ennyire jól sikerüljön. Muszáj pár szót ejtenem tanáraimról. Govi...

Az aranyalma

- február 15, 2026

Lassan elindulok haza a Rushikulamból, pár óra múlva jön értem a sofőr, aki kivisz a reptérre. 10 napon át volt az otthonom és ahogyan tanárom ( aki egyben házigazdám) utolsó nap megjegyezte, idén már családtagként érkeztem. Tavaly rettenetesen nehéz volt az elvonulás, minden új volt: a hindu szokások, az étkezés, a fürdés, az egész napos földön ülés. Átállni az angol nyelvre, közben szanszkritül énekelni és mantrázni. Megviselt az időeltolódás, az időjárás és a hajnaltól estig tartó programok. És bár élveztem, mégis úgy éreztem, nem feltétlenül jövök vissza következő évben. Azonban valami mégiscsak hívott és milyen jól tettem, hogy hallgattam a belső hangra. Az idei elvonulás egészen más volt, mint a tavalyi, sőt, egészen más volt, mint eddig bármelyik elvonulás. Mélyebben tudtam kapcsolódni magammal, jobban éreztem, mire is van valójában szükségem és ki mertem állni magamért. Ha kellett, elengedéssel, ha kellett megengedéssel. És akkora erőt kaptam a következő 1 évre, ami...

Keresés ebben a blogban