Bábból pillangóvá
Évek óta folyik egy olyan átalakulás, ami segít bábból pillangóvá válni, ám az elmúlt években azt tapasztalom, hogy nagyon kevesen állnak bele úgy igazán. Még mindig totális megdöbbenéseket kapok, amikor arról írok, hogy nem vagyok jól. AZ emberek jól akarnak lenni és minden mást a szőnyeg alá söpörni. Mert ezt tanultuk. Amit nem látunk, az nincs is. De ma már nem ilyen világot élünk. Ma már, amit nem látunk és nem vagyunk vele hajlandóak foglalkozni, nem adunk neki teret és időt, hogy kifájja magát, az úgy odavág, hogy nem állunk meg a lábunkon. Figyeljük a jeleket, kérve kérem, figyeljünk, legyünk tudatosak, ismerjük fel, miben vagyunk. És éljük ezeket a jeleket, merjünk fájni, merjünk szarul lenni és merjünk vidámak, önfeledtek és boldogok is lenni. És húzzunk határokat. Mégis hogyan? Hát lépjük át merészen azokat a határokat, hiszen ha nem lépjük át a határt, honnan is tudhatnánk, hogy az hol van?
Tesztelések időszaka ez, kőkemény pofáraesések, taknyomnyálam összefolyik sírások, feltápászkodások és újra elindulások ideje ez. Felkészít arra, hogy végre a pillangó énünk minden sallangtól mentesen tudjon szárnyalni.
Ha elszálltunk magunktól, letépődik a szárnyunk. Ha bebújunk a föld alá, kiásnak minket. Bármi is teszi ezt, felsőbb erő, Univerzum vagy Isten, de mindezt teszi azért, hogy végre merjünk magunk lenni. Nem mondani, nem kitenni világ elé, hogy milyen f@sza vagyok, közben meg belül nyüszítek. Őszinteség, kitárulkozás, önmagam valódi felvállalása most a cél. Amit régen úgy mondtunk: önző vagy! Nem, nem önző, saját magamat helyezem mindenki más elébe, hogy jól legyek és ha jól leszek, segítsek másokat is tartani. Törött kézzel hogyan akarom megmutatni másoknak, hogy hogyan tartsuk meg a világunkat a saját kezünkben?
Tegyük le végre a megfelelést, vegyük észre, hogy a megfelelés, a „mit szólnak mások”, meg a „miattuk nem tehetem meg” hozzáállással nemcsak magamat, de azokat is bántom és sértem, akikre hivatkozva nem merek kiállni magamért.
Mikor értjük már meg, hogy belőlünk indul ki minden és bennünk fog újra egyesülni minden, amit kifelé közvetítünk?
Minap érdekeset beszélgettünk Misivel: milyen jó, hogy mi mindig olyan csodálatos helyeken járunk, akár együtt, akár egyedül megyünk bárhová. Feltettem egy kérdést neki: mi járunk vajon csodálatos helyeken, vagy a helyek attól lesznek csodálatosak, hogy külső és belső harcokban megedződve, szeretetben és megengedésben élve, elfogadásba és megbocsátásba kerülve állunk ott és a sok megélés, önmunka tükrében úgy érezzük, ez a világ legcsodálatosabb helye? Vajon azoknak is olyan csodálatos, akik most éppen nagyon nincsenek jól belül?
Közeledik az ősz, a megnyugvás, lassulás és visszahúzódás időszaka. Tégy azért, hogy ez az időszak, és a világ minden egyes szeglete a legcsodálatosabb hely legyen a számodra. 💖
(hamarosan ajurvédikus tanácsokkal is érkezem, ami a testedet is segíti az őszbe való átfordulásban)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése