Félelem nélkül a félelemről

Ha egyetlen dolgot kéne mondanom, amit tanultam az elmúlt években, az az áramlás. Igen, tudom, elcsépelt szó ez manapság, viszont én csak pár éve ismerkedtem meg vele közelebbről és engedtem be szabályokkal, korlátokkal és félelmekkel teli, kontroll alatt tartott életembe. A lehető legjobb döntés volt. Nem mondom, hogy mindig és mindenhol tudok áramlani és nem mondom, hogy néha nem borul ki nálam is a bili. Főleg mostanában, hogy naponta dobálja rám a kihívásokat a sors! De igyekszem azt is áramlósra igazítani, mert tudom, mióta engedem, hogy minden történjen a maga útján, azóta sokkal kevésbé vagyok akadályoztatva. Azt hiszem, sokkal inkább a természet által és a jeleket figyelve élem az életem és próbálom elengedni a kontrollt, ami a félelemből ered. És máris megérkeztünk minden eredőjéhez: a félelemhez, mely legtöbbször irányít minket, leural és megbénít. De sokszor inspirál és tol előrébb is, ezt ne felejtsük.

Tudományos tény, hogy a félelmeink több, mint 90 százaléka nem valósul meg soha, csakis a mi fantáziánk szüleménye. Viszont tökéletesen jó arra, hogy elvigye a fókuszunkat a jelenről, ami ténylegesen VAN, amit éppen megélünk. Ezért gondolom úgy, hogy mindenképpen foglalkozni kell vele, meg kell szelídíteni és megtanulni a javunkra fordítani.

Minap részt vettem egy kakaó szertartáson, ahol egy kártyát húzva az alábbi jótanácsot olvastam:

„Amit eddig visszatartottál magadból a félelem miatt, az most életed beteljesülésévé válhat. Félelmeiddel szembenézve könnyedén áthatolhatsz rajtuk.”

Elgondolkodtam rajta, mit is jelent számomra a félelem: egy olyan jövőtől/eseménytől tartok, ami még nem következett be és jó eséllyel nem is fog. Mégis akkor mire jó a félelem?

A félelem segít abban, hogy fejlődjünk: hiszen tartunk tőle, hogy lemaradunk, kimaradunk, netalán meghalunk. Ezért igyekszünk képezni magunkat, ezért önismereti útra lépünk, ezért próbálunk naprakészek lenni különböző platformokon. Ezért próbálunk tenni magunkért és az egészségünkért. Az EGÉSZségünkért, minden szinten. A félelem segít nekünk túlélni. De vajon a félelemtől való félelmünkben nem felejtünk el élni? Van egy régi mondás: aki félelemben él, félig él. Én ezt úgy helyesbíteném: aki félelemben él, az szinte nem is él.

És miközben napjainkat beszövi a félelem (van -e munkám, lesz -e munkám, mikor lesz társam, lesz -e társam, aki a társam az mindig az lesz, a gyerekeimmel mi lesz, a számlákkal mi lesz, az országgal mi lesz,  a Földdel mi lesz, a jövővel mi lesz) elfeledkezünk arról, hogy miért is érkeztünk ide, miért születtünk meg. Vajon az volt a terv, hogy megszületünk, majd félelemben élünk és félelemből cselekszünk? Nem gondolom…

Szerintem az volt a terv, hogy túllépjünk a félelmeinken, használjuk a félelmeinket, akár fogadjuk is el azokat, de ne hagyjuk, hogy a félelem irányítson és végre felismerjük, hogy az élet ennél sokkal, de sokkal több. Az élet akkor zajlik igazán, ha szembe tudunk nézni a félelmekkel, rá tudunk látni, bele tudunk menni, akár a legmélyére is és utána – átjutva rajta, vagy másként mondva „legyőzve” a félelmet, élhetjük végre a valós életünket a mában.

Két választásunk van az életben: a MOSTban élünk, a jelenben és kiélvezzük annak minden ajándékát -a félelmetes helyezeteket is próbának és ajándéknak tekintve. Vagy belevetjük magunkat a félelmeink tengerébe, és elnyelnek a hullámok.

A döntés a miénk, csakis rajtunk múlik, mit választunk: élünk vagy félünk.

( A csatolt fénykép a 3 hetes balii és indiai utam indulásának pillanatában készült az Emirates járatán, telve izgalommal és bizony pici félelemmel is az ismeretlentől és az egyedülléttől. Életem egyik legfontosabb és legtöbbet tanító utazása lett💖)