Mount Batur - a vulkán elsöprő ereje

 

Ma hajnali 1kor volt ébresztő, 2kor indultunk napfelkeltét nézni a Batur vulkánról. 

3kor már ott voltunk a parkolóban, fogalmunk sem volt, mi vár ránk. Kb semmi infót nem kaptunk és reggelit sem. Így indultunk el jeeppel, alig felöltözve, 1 órás jeep-útra. Odaérve sem lettünk okosabbak, benzingőzben ücsörögve vártuk a napkeltét. Életem leggyönyörűbb napkeltéje volt, de a legszörnyűbb is egyben. Irdatlan tömeg,bűz,hangzavar, az Everest jutott róla eszembe. Érdekes, hogy Balin kaptam a vizuálisan legcsodásabb naplementét és napfelkeltét is, de mindkettőnél bezavart a civilizáció zaja és szaga. Nem tudom, hova tegyem és mi a jelentése, talán később megérkezik.   

Visszafelé Mártiék eltűntek, a csapat egyre éhesebb lett. A sofőrök elvittek minket sétálni a vulkáni kőzeten,d e én már rettenetesen éhes voltam. Aztán kiderült, hogy nem megyünk vissza az indulási helyre reggelizni, hanem fürdőbe megyünk és oldja meg mindenki magának a reggelit. Addigra már irtó feszült voltam. És egyre csak magyarázott mindenki, hogy meg kell élnem, rá kell néznem, ez a dühöm mit jelez. Páran úgy döntöttek, visszajönnek a szállóra, úgyhogy leváltam a csapatról, beültünk egy kis étteremszerűségbe, félve rendletünk reggelit, de olyan éhesek voltunk, hogy befaltunk mindent. Maximum hamarosan újra látjuk. De nem láttuk, BaliMama vigyázott ránk.  

Aztán visszaértünk a szállásra. Kata várt, ő már megnyugodott. Elvitt ebédelni, próbált engem is lenyugtatni: csokis kávét ittunk, végül beültünk egy talpmasszázsra. Hazaérve kicsi pihi, majd irány a shirodhara, ajurvédikus fejmasszázs forró szezámolajjal. Lenyugtatott és tisztábban láttam a történéseket.  

Este megosztókörben elmondhattuk a problémákat. Mártiék szerencsére nagyon jól kezelték a sok panaszt és sérülést. Mindenkinek van mit megemésztenie, azt hiszem még hosszú hosszú hetekig.