...virágom,virágom

🕉️ Na hát az van Drágáim, hogy a programjaim nagy részén az eredetileg jelentkezők kb fele szokott mostanában részt venni. Betegségek, késések, depresszió, demotiváltság….ugye, milyen ismerősek ezek a tünetek? És bizony igencsak valósak. Ha kezdő lennék – megismétlem a lényegi szócskát: HA – akkor most nagyon kiakadnék a lemondásokon. De tudom, hogy egyrészt manapság mennyire sok a választási lehetőségünk (értem ezalatt, hogy manapság több az országban a hangtálterapeuta, mint a kátyúk az utakon és lassan többen élnek ajurvédikusan egészségesen, mint bárhogyan másképpen…. igazából csoda, ha bárki is él még, aki nem követ valami hihetetlenül divatos étkezési irányzatot J). Másrészt a saját bőrömön is érzem, mennyire nehéz most egyensúlyban, egészségben, testi-lelki jóllétben lenni. Egyszóval a mai írásom arról fog szólni, hogy itt a Tűz Ló éve, mi mégsem vágtázunk rajta, mert egyfolytában ledob a hátáról az a buta ló. Holott mi annyira, de annyira vártuk. És annyi, de annyi bőrt levedlettünk már a Kígyó évében. Február 17-én ott ücsörögtünk startra készen, lovascsizmában, bőrszerkóban, hogy nyeregbe pattanhassunk – én mondjuk éppen egy 6 órás csatlakozásra vártam a Bangalore-i reptéren, de eskü baromira pattanhatnékom volt. Mégsem történt meg a várva várt Nagy Vágta. Szóval térjünk a lényegre, azaz mégis mi a jófene hibádzik?

☀️ Semmi. Egyszerűen ezek a váltások, változások nagyon nagyon lassan történnek. Nincs olyan, hogy 16.-án még vedlek, aztán 17.-én már száguldok a búzamezőn kibontott hajjal, parázsló sörényű fehér lovon. Mindenki máshol tart az életében, mindenkinek mások a traumáik, küzdelmeik. Van, amit gyerekkorból hozunk, van, amit szüleinktől vagy nagyszüleinktől „örökültünk” (ezt hívják transzgenerációs traumának). És vannak a karmikus történések, azaz nem tudhatjuk, melyik szenvedést miért kapjuk. És természetesen vannak teljesen egyszerű, szimpla, ezéletbeli bukásaink: dührohamok hevében kimondott szörnyűségek, magunkban a szomszédra anyázások, vagy csak simán „utálom a pofáját” gondolatok. Azt hiszem, ezeket nem is érdemes fejtegetni, vannak és igyekezni kell finomítani. Igen, tudom, jön az elfogadás, önszeretet, szeretet hármas, ami persze folyik a csapból, mint a klóros víz, ám tényleg, szívből átélni, megcsinálni , magunkévá tenni és eszerint élni piszok nehéz….talán picit lehetetlen is.

🧘‍♀️ Kedveseim, azt gondolom, a mai spiri világban muszáj megengedőbbnek lennünk magunkkal és a spirituális „elvárásokkal” szemben. És nyugodtan lehetünk picit szkeptikusak, vagy nagyon kritikusak is. Nem kell sehol sem tartani, ahol már mások tartanak. Nem kell bedőlni a „hú, én már hetek óta a tüzes lovon száguldok, minden IS megvalósulni látszik” posztoknak. Hidd el kérlek, minden, MINDEN egy jól megtervezett mű része. És minden, de MINDEN pontosan akkor fog megtörténni, amikor meg kell történnie. Amikor készen állsz rá. Hiába vágtázik mindenki körülötted, ha te még éppen most próbálod levakarni a régi bőr utolsó maradványait a bokádról. Hiába akarnak mások rávenni, hogy tartsd a tempót, ha te világ életedben lassabb típus voltál. Hiába látod, hogy látszólag mindenki felpattant a lóra, ha te még picit ücsörögnél a régi bőrödet simogatva. A ragaszkodás a régihez teljesen természetes, a változás pedig – bár elkerülhetetlen, de mégis muszáj. Csakhát nagyon nem mindegy, hogyan történik.

🌷Amikor kétségeid lesznek, gondolj a tulipánhagymákra, amik télen a föld alatt várják, hogy végre kibújhassanak. Lassan, de biztosan próbálja a tulipán szára átfúrni a hagymát, áttörni a rétegeken, hogy a végén már csak egy vékony réteg hártya borítsa. És amikor az is szétszakad és végre kint van az az apró kis zöld hajtás, az egészen biztosan nem fog pillanatok alatt virágba borulni és lelkesen lengedezni a tavaszi szélben. Hiszen ha így tenne, nem lenne elég erős, az első tavaszi nagyobb szélvihar vagy zápor megölné őt. Lassan nő, növekszik, erősödik, majd elindul egy bimbó. Még zöld, még a szépséges színes szirmok fakók, haloványak, takarja őket ez a zöld burok. Még nem áll készen a teljes pompára, még tapogatja: ez vajon már a megfelelő idő, hogy kibontsam csodás szirmaimat? És amikor végre MINDEN KÖRÜLMÉNY készen áll, akkor a tulipán is kész arra, hogy megmutassa valódi, lélegzetelállító és szemkápráztató színeit.

🙏Hidd el, bármikor és bárhogyan is történik a te nagy vágtád, az pontosan úgy és akkor lesz jó, amikor úgy érzed, már készen állsz rá. Ne dőlj be a hamis illúzióknak, ne engedd magad gyorsabb tempóra váltani annál, mint ami a te saját tempód.

Ha így teszel, egy gyönyörű, erős, csodás színekben nyíló virág leszel, ami már bátran viríthat bármelyik tüzes ló nyergében.

✨💜 Szeretettel: Manka 💜✨