Az utazás - avagy amikor életemben először hagyom el Európát

 

Elérkezett az utazás napja ... életemben először megyek Európán kívülre, egyedül, család és ismerős nélkül. Te jó ég, tényleg akarom ezt??? Nanááá, minden pici részemet hívja Bali. 

A reptéren már alapból hatalmas volt az izgalom: vajon felismerem az utastársaimat? Jófejek lesznek? (azok💖) Jézusom,mégis mi a fenét csinálok, egyedül a világ másik felén? Belémhasított,hogy ez most TÉNYLEG megtörténik. Ahogy feldübörgött alattam az Emirates hatalmas gépe, könny szökött a szemembe: még sosem voltam ilyen sokáig távol a családomtól. És sosem várta ennyire a lelkem az utazást. Na nem a fizikai részét... Egy egészen másfajta utazás reményétől voltam olyan hihetetlenül izgatott. Hát legyen, csapjunk bele.  

Az út első része egészen mozgalmas volt, szerencsére folyosó mellé szólt a helyem,az 5 órás repülőút alatt többször fel tudtam állni,járkálni, bandázni. Elkezdtem az ismerkedést,igyekeztem megjegyezni a neveket és a hozzá tartozó arcokat, pár percben összefoglalt életeket. A felszolgált étel hatalmas meglepetés volt: vegaként spenótos paradicsomos tortellinit kaptam, gyümölcsmixet,csicseriborso salátát ,minizsemlét,vajat, sajtot. Meg sem tudtam sajnos enni, az elmúlt hetek méregtelenítése megtette a hatását: feleannyi adaggal is jóllaktam. Amikor éppen nem ettem, nem mozogtam és nem ismerkedtem, filmet néztem. Hatalmas kínálat van az Emirates-en, az ember alig tud választani. Én persze egy sziklamászós sorozatot választottam, mi mást. Egyetlen rossz dolog a levegőztető volt, rettenetesen fújta a hideget, de a kapucnis pulcsi és a sál megvédett. Legalábbis remélem.  

Megérkeztünk kb 1 órás késéssel Dubaiba. Hatalmas a reptere,majdnem 45 perc volt átsétálni az egyik gépünktől a másik gépünkig. Még volt több, mint 2 óránk, legújabb ismerősömmel,Edinával elmentünk sétálni. Fémes csillivilli, üzletek, pálmafák,éttermek és kávézók próbálják lekötni a várakozókat.  

A várakozás utolsó 1 órája kemény volt,bár szerencsére időben kezdtek beterelni minket a gépbe. 2 emeletes hatalmas gép volt soron,de őszintén szólva a tényleges helyem kisebb volt,mint az első gépen. És elkezdődött a szenvedés. 8 óra és 45 perc a levegőben.  

Dubai idő szerint 3:30kor indultunk, sikerült a konyha közelébe helyet kapnom,így hiába a szemtakaró, a füles, egyszerűen nem tudtam aludni. Majd hajnali 5 órakor elém rakták a reggelit. Vegetariánus menüt kértem és hát na. Úgy oldották meg,hogy ne legyen benne hús,hogy kihoztak egy csomó édességet. Lassan 2 hónapja nem eszem cukrosat,most meg epres joghurt, vaníliás palacsinta, lekváros kenyérke és csokis muffin. Na meg az elmaradhatatlan gyümölcstál, amit ajurvédikus szemem azonnal kiszúrt. Mindegy,nem volt mit tenni,megettem, amit tudtam és bírtam. Szolíd cukorsokk. 6 kor végre elszenderedtem fél órára, majd kis forgolódás után újabb 1 órára, újabb fordulás és végre egyben sikerült abszolválni másfél óra szundikát. Valaki feltalálna egy teleport-kaput kérem szépen?🤣 

Ééés hozták is az ebédet, merthogy a Bengáli öböl felett repülve már bizony délután 1 óra volt. Picit sem voltam éhes, de azért megkóstoltam mindent: sütőtökös kuszkusz saláta lencsével. Fehérbabos paradicsomos ragu gombás árpával és nagyon finom rizspuding pisztáciával. Hmmm, a reggelit kellett volna kihagynom, hogy ezeket az igencsak ízletes finomságokat megegyem. 

Ééés amiről még nem beszéltünk: a wc. Sajnos az utasok számához mérten kevés a wc, meg hát nyilván a tárolórész is. De van benne minden: tudsz borotválkozni,fogat mosni (induláskor kaptunk egy kis csomagot,benne fogkefe+fogkrém) és van finom parfüm és krém. Én inkább a saját dolgaimat használtam. Elég kényelmesen el lehet benne férni és tele van tükrökkel. A saját látványomat nem részletezném (kedd reggel 5:30 óta fent vagyok) 

Aztán egyszercsak kiírták,hogy már csak 1 óra van landolásig. El sem hittem, hogy letudtam 20 órányi utat, viszonylag szalonképes állapotban. És 1 óra múlva már álmaim szigetén, Balin leszek.