Uluwatu - ha elengedem, megkapom!

 

Ma reggel korán indultunk,  a cél Uluwatu szent temploma volt, a Mennyek Kapuja. Rengeteg itt a majom, még szemüvegfogót is hoztam, hogy ne tudják ellopni a majmok. Naná,hogy az enyémet vitték el elsőnek. Gyorsan a ránk vigyázóknak odaadtam a rizschipsemet, próbálták visszaszerezni a szemüvegemet,de majom a szájába vette,nagyon nem akarta visszaadni. Végül hoztak egy nagy kerek csomagot, feldobták neki,de nem akarta visszaadni, elindult felfelé , szájában a szemüvegemmel..Én ott lemondtam a szemüvegemről, hadd vigye. És abban a pillanatban el is engedte a szemüvegemet.  

Megtanultam, hogy csak úgy kaphatom meg, amire vágyom, ha nem ragaszkodom hozzá görcsösen. 

Kijárat felé egyedül jöttem le, hatalmas gombóccal a gyomromban, de egyetlen majommal sem találkoztam. Szerintem úgy gondolták, volt ma már elég izgalomban részem és megtanították a leckét, nem nyaggatnak tovább. 

Ebédre egy gyönyörű bárba ültünk be, a sziklák fölé. Alattunk életem egyik leglélegzetelállítóbb partszakasza: a sziklák között lehetett bemenni az Indiai óceánba. Nagyon vártam, hogy milyen lesz a víz és legnagyobb megdöbbenésemre meleg! Imádtam, csak kacagtam és kacagtam.  

Aztán átmentünk egy másik strandra, de útközben eltévedtünk, Mártiék már ott vártak ránk 1 órája, mire megérkeztünk. Sajnos szemetes és sziklás strand volt, ráadásul elkezdték égetni a kókuszdiókat. És hogy ne legyen még a víz se komfortos, éppen apály volt, így nem igazán lehetett fürödni, csak egy picike szakaszon, ahol viszont szemét úszkált a vízben. Nem győzött meg ez a part. A naplementét füstös szemmel néztük, és bár gyönyörű volt, nem ez volt életem legmaradandóbb búcsúja a naptól. 

Este, a szálláshelyünkön, kurkuma lattét kortyolgatva beszélgettünk a nap eseményeiről és tanításairól.