Szárnyalás és tűzszertartás, avagy az ötödik napom Balin

 

Délelőtt Tegalalang rizsteraszon jártunk. És bár nem is értettem, miért is jó fotózkodni a hintán, végül a hintaparám miatt bevállaltam. És mennyire jól tettem, hihetetlenül élveztem, ahogyan szétárad az adrenalin. És végre letudtam egy olyan félelmemet, amin már nagyon sokat dolgoztunk Misivel, sziklamászás közben.  

Utána Copi Luwak kóstolóra mentünk. Őszinte leszek, engem nem fogott meg különösebben: ok, cuki cibetmacska, kakil egyet, megtisztítják és elkészítik kávénak, de ennél nekem vannak finomabb kedvenceim is. De mindenképp érdemes volt megkóstolni és természetesen az otthoniaknak is vettem egy kis kóstolóravaló őrleményt. 

Hazafelé kézműves boltok mellett haladtunk el, kértük a sofőrt,hogy álljon meg. Megláttam egy fából faragott kulacsot. Ahogy kiszálltam az autóból, rögtön oda sétáltam vissza és csodálatos,fávól készült csészéket találtam. Mivel senki nem volt a boltban, hárramentem,megláttam,hog egy nő szoptatja a lányát. Egyszercsa előkerült egy asszony is, ö lehetett az anya. Kijött hozzám, de engem foglyul ejtett a ház szépsége. Amíg csomagolta az általam választott dolgokat, összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem, megnézhetném -e a házát. Beengedett. És kitárult a paradicsom, de tényleg. A balinézek a saját templomukban élnek: van egy saját kis templomuk a kertben, és egy lakórészük, ahol a fiataloknak és az idősebbeknek is elszeparált részük van. Egységben és szeretetben, a hittől körülölelve. Egyetlen gondolat járt a fejemben: ezt a szentséget szeretném magamban belül és egyre inkább kívül is felépíteni. Mama Bali szórja az ajándékait💖 

Visszamentünk a szállásra, ettünk, majd elkezdtünk készülődni az Agnihotrára, azaz a tűzszertartásra.  

A tűzszertartást ugyanúgy az a balinéz asszony vezette, aki a Sebatu vízszertartást. 

Igazából olyasmi volt, mint az a puja, amit Deepak tartott otthon. Voltak benne nagyon érdekes elemek, de összességében valamiért végig az volt az érzésem, hogy nem tud behúzni. Hiszen hogyan is tudnánk mi egy másik kultúrába belesimulni. Valahogy kívülállónak éreztem magam, de maga a szertartás nagyon szívhez szóló volt. A mantrázások nagyon erősek voltak, sikerült velük bekerülni a szertartás szívébe.  

Délután még korábban elkezdtem felfújódni, ezért megkértem Dajut , a gyógyító asszonyt, hogy nézzen meg. Azt mondta: you are ok. Gyakorlatilag csak fizikai gondom volt. Úgy tűnik, Bali Mama befogadott.