Álmodtam egy világot magamnak

Egy olyan világról álmodok, ahol mindenki saját magával foglalkozik. Elkezd szembenézni a félelmeivel, problémáival, feszültséget okozó élethelyzeteivel. Elkezdi gyógyítani a sérüléseit, esetleges traumáit. Elkezdi rendberakni a kapcsolatait – legyen akár szerelmi, anya-apa-gyermek kapcsolat, baráti, munkahelyi kötődés. Egy olyan világról álmodok, ahol mindenki abból indul ki, hogy a másik dolga nem rá tartozik. Egy olyan világról álmodok, ahol mindenki tudja, hogy a másik ember és az általa belőlünk kiváltott reakció csak tükröt mutat, hol tartunk bent. Mert azt gondolom, hogy magunkból teremtjük a kintet és a kint tükrözi a bentet. Csodásan formálható körtánc ez.

Egy olyan világról álmodok, ahol a legfontosabb a szeretet és a megértés. Az együttérzés. És az elfogadás. Egy olyan világról álmodok, amelyet szépen, lassan elkezdhetek valósággá formálni a szavaimmal, a tetteimmel, a cselekedeteimmel.

Nem lesz könnyű, de megéri. Mert a világ, ha magadra figyelsz, gyönyörű.