Thaiföld, az első benyomások

3 napja érkeztünk Thaiföldre Misivel, egy hatalmas bakancslistás álmot teljesítve. Misinek ez volt az első tengerentúli útja, izgultunk picit, hogy milyen érzésekkel fogja venni a hosszú utazást. Én Bali és India után úgy éreztem, talán Thaiföld nem okoz túl nagy meglepetéseket. Nem így lett, de szerencsére pozitív értelemben. Aki ismer, tudja, hogy 2 éve beleszerettem Baliba, majd idén februárban jött India és újabb szerelem született. Sosem gondoltam volna, hogy Thaiföld is beáll a sorba. 6 éve egy youtube videot látva döntöttük el Misivel,hogy egyszer mi is Tonsai Beachen fogunk mászni. Szerencsére Misi el is érte azt a szintet, hogy idén tavasszal egyszercsak soksok év ellenállása után végre egy álomért feladta félelmét a tengerentúli repüléssel kapcsolatban és igent mondott, amikor találtam egy igen kedvező árú repjegyet. Szállásul Ao Nangon egy dzsungel szélén lévő bambuszkunyhót választottunk,mivel a Tonsai Beachen lévő mászóhelyet letolta a trónról a North Wall, ami egy viszonylag új mászóhely Ao Nangon. Így történt, hogy november 27én útra keltünk. 

Thaiföld nyüzsgése azonnal beszippantott minket: a reptérre transzfert kértem és már a reptérről Ao Nang felé vezető úton éreztem, ez valami egészen más lesz. Az utak egészen jó minőségűek, a káosz sokkal kisebb, mint Indiában, egészen hasonló Balihoz. A szállásra érve totálisan elvarázsolódtunk: a helyiek kedvessége, a dzsungel bujasága, a téli Budapest után a thai meleg és a sokkal kisebb pára, mint amire számítottunk. 

Kora délután lévén úgy döntöttünk, elindulunk a tengerpartra, 30 perc gyalog,még jól is fog esni. Útközben bekukkantunk a North Wallhoz, az csak 7 perc, aztán irány egy étterem. Aham.... 7 perc 31 fokban, Ázsiában... Mire odaértünk, egy életnek tűnt. Izzadtan, csapzottan, lihegve, de közben meg teljesen elvarázsolva az elénk táruló látványtól. Ilyen sziklát még soha életünkben nem láttunk. Mintha egy varázsló a pálcájával megállította volna a kövek folyását: óriás, gigantikus cseppkövek, sziklafolyások. Mellettük hatalmas növények, mintha Gulliver Óriásországba került volna. Mivel már korgott a gyomrunk, gyorsan mentünk tovább és rátaláltunk egy cuki étteremre, ahol azonnal 2 friss kókuszt kértünk. Misinek élete első kókusza volt, látni kellett volna az arcát, eszméletlenül ízlett neki. Betoltunk 2 sült rizst, beugrottunk a 7Elevenbe, ami egy élelmiszerbolt, drogéria és gyógyszertár is egyben, vettünk vizet, aztán elindult a vadászat tuktukra. Ezek a kis járművek régen emberi erővel működtek, mostanra már kismotor húzza az ember szállító kocsit. Nagyon izgalmas leinteni, aztán alkudni,végül kapaszkodni az ezerrel száguldozó kis billegő járműben, iszonyúan élveztük. 3 perc alatt hazértünk és azonnal megbeszéltük, muszáj robogót bérelnünk. Misinek van nemzetközi jogsija, úgyhogy gyorsan le is beszéltük a széllásadónkkal, hogy kapunk egy motort. Természetesen bukósisakkal, merthogy kötelező. Igaz, mellettünk folyamatosan olyan motorosok széáuldoztak, akik előtt-mögött apró gyerekek, asszonykák, kisbabák ültek....dehát fő a biztonság.

Le is motoroztunk a partra , elsétáltunk a Monkey Trailhez, ami persze tele volt majmokkal. Balin már egyszer rám ugrott egy majom és elvitte a szemüvegem, így én egy fokkal óvatosabban közeledtem, és amikor a mellettem álló nőre ráugrottak a dzsungelbe vezető ösvényen és elkezdte a táskáját kotorászni, enyhén remegő hangon közöltem Misivel, hogy visszafordulok. Visszatérve a tengerpartra, épp egy nő kezéből kapták ki a táskáját, úgyhogy magamhoz szorítva az életemet, gyors lépésekkel elhagytam a terepet. Misi még nézegette őket, aztán együtt visszasétáltunk a motorunk felé. Ám ahelyett, hogy hazamentünk volna, belecsöppentünk egy tűzshowba. Mind pár nappal később világossá vált számunkra, ezek a showműsorok mindennaposak és rendkívül látványosak. Ott ragadtunk, majd hazafelé még beugrottunk 2 sörért, ami annyira nem is drága, mint ahogy mondják: 52 bhat volt egy dobozzal.

Hullafáradtan tértünk nyugovóra és reménykedtünk,hogy sikerül a jetlaget minimalizálni. És így is lett.

Másnap korán keltünk, csodák csodájára szinte végigaludtuk az éjszakát. 

Szombaton felébredtünk és csoda meglepetés várt ránk: thai finomságok banánlevélbe csomagolva. Nagyon furi volt, mert isssteniek,de minden édes. Hiányzott a sós. Aztán felpattantunk a motorra és átmentünk szétnézni a Nort Wall-on, miket másszunk délután. A jetlagtől tartva nem mertünk gyorsabb tempóra kapcsolni. A szálláshelyünkön étterem is működik, ott ettünk könnyű levest, rizst, Misi csirkés ételt és persze az elmaradhatatlan kókuszvíz kókuszdióban, aminek a belsejét ki lehet kapargatni. Tökéletes desszert.

Délután kimentünk a falhoz és végre másztunk. El sem tudom mondani,milyen érzés ezeket a természeti képződményeket fogni, kimászni a pálmalevelek közt, közben hallgatni a majmokat. 

Este megint lementünk naplementét nézni és hát naná, hogy belebotlottunk megint egy tűzshowba. Hazafelé irány a 7Eleven , vettünk sört és legnagyobb megdöbbenésünkre a chipsek mellett ott figyelt a sült csirkebőr. Úgy döntöttünk, ki kell próbálni, sajtos és csípős ízben vásároltunk. Igen, tudom, vega vagyok, de ennek nem tudtam ellenállni, megkóstoltam és tényleg nagyon finom.

Az éjszaka szerencsére jól telt, Misi egy gekkot kergetett, mert kint felejtettünk pár csípős chilit, amire ráment a kis gourmet. Ezt leszámítva aludtunk,mint a bunda. Itt mesélnék picit a szállásról: a North Walltól pár perc séta (hőségben durva, mi motorral jártunk át az első sétánk után). Valamint a dzsungel szélén vagyunk, bambuszkunyhókban, a réseken át jönnek-mennek a kis lakók, de szerencsére nem zavaróan. Este a gekkok csipognak, hajnalban a bőgőmajmok és a madarak zenéjére kelünk: egyszóval minden, amit imádunk. 

A harmadik napunk, vasárnap igen kalandosra sikerült, de kizárólag jó értelemben. Misivel néztünk még otthon egy mászós videót, ami egy Spirit Mountain nevű helyen volt, ezért felvettük bakancslistára. Szerencsére motorral csak negyed óra a szálláshelyünkről, bár azt nem láttuk, hogy autópályán. No de a thai autopályán a motorosok is ott száguldoznak, robogó, tuktuk, épp csak gyalogosan nem indul el senki. Úgyhogy óvatosan, lassan, a motoros sávban elindultunk. 

Spirit Mountain tényleg egy spirituális hely, van itt egy közösség, szállással, étteremmel és persze rengeteg hippi mászóval. És hihetetlen szerencsénkre pont most fognak fesztivált rendezni, amire a tervek szerint vissza is jövünk majd következő hétvégén. Most végigjártuk a szektorokat és lecsaptunk egy csodás cseppköves képződményre, amin 6os, 7es utak kígyóztak felfelé. A hátunk mögött meg a dzsungelben kígyózott egy kígyó, Misi a falig érezte a szagát. Itt nem érdemes egy pisire a fák közé ugrani. Kb 4 órát töltöttünk itt, majd irány egy , a szállásadónk által ajánlott strand, Klong Muang Beach. Csodaszép, fehér homokos part, sosem érzett puha homokkal. És tűző napsütés. Hamar konstatáltuk,hogy itt tuti nem fogunk fürödni. Úgyhogy beültünk egy kis étterembe, ettünk fantasztikus mangósalátát és sült sárga tésztát, és persze az elmardhatatlan kókusz. Picit még sétáltunk, aztán kitaláltuk,hogy visszamegyünk Ao Nangra és onnan nézzük a naplementét fürdés közben. Eszméletlen gyönyörű úton kanyarogtunk visszafelé, pálmafák, dzsungel, sziklák, amikor megláttunk egy kis helyi piacot. Gyorsan lekanyarodtunk, itt Thaiföldön szerencsére bárhol azonnal meg tudsz állni motorral. Na hát a piacon a 30 fokban a hal, a csirke, a sertés,minden IS. Mi a gyümölcsökre csaptunk le: papaya, jackfuruit, mangostan, grapefruit, passion fruit és egy almaszerű gyümölcs. Éééés végre durián. Tudtam, hogy nincs szezon,de reméltem, hogy lesz valahol, hiszen már annyit áradoztam róla Misinek. Tavaly végérvényesen szerelembe estem vele (mármint a duriánnal, merthogy Misivel már 21 éve) és nagyon szerettem volna, ha Misi is megkóstolja. Majd száguldottunk tovább, hogy elérjük a naplementét. Megérkeztünk a partra Ao Nang Beachre, felkaptuk a duriánt és irány a víz. Leültünk, kibontottam a gyümölcsöt, Misi szerint nem is olyan büdös. És hát beleharaptunk. Én elolvadtam a gyönyörűségtől és félve néztem Misire, aki duriános szájjal vigyorgott, isssteniiii. Na ezek után be a vízbe, a naplemente közben minket a tökmeleg tenger ringatott. Ahhhh, full romantika, mintha nászúton lennénk. 

Annyira felpörögtünk, hogy kitaláltuk, irány az éjszakai piac. Uhhhh, na hát itt aztán MINDEN van, de tényleg minden. Húsok, halak, kagylók, rákok, sült és bundázott ételek, sushik , sőt még krokodil és sült bogarak is. Mi először a híres thai fagyira csaptunk le, tényleg nagyon finom, csupa természetes anyagból aznorrod előtt készítik. Aztán megláttuk a bogarakat és muszáj volt venni, hiszen mindig is tudni akartuk, milyen. Nos, a skorpiót nem ajánlom (keserű és kemény), de a tücsök igencsak ízletes volt. Azért hazafelé megálltunk egy sörért, le kellett mosni a bogárlábikókat.

Megint egy jó éjszaka várt ránk, a dzsungel hangjai ringattak minket mély álomba.