Az utolsó napok Thaiföldön (8-9-10.nap)

Pénteken különleges nap volt, Telihold. Amikor egyik nap megnéztük a Spirit Mountaint, akkor tudtuk meg,hogy itt bizony 3 napos Rewild Festival lesz, pénteken kezdődik egy kakaó szertartással és vasárnap este zárul egy dobkörrel. Azonnal megvettem a jegyet a pénteki szertartásra, előtte viszont kimentünk mászni a North Wallra. Előző délelőtt Misi mászott egy 30 méteres, gyönyörű 7- utat, Queen of the Highway elnevezésűt. Egy bambuszlétrán kezdődik, majd cseppkövek közt kell felfelé haladni, néha egyegy barlang is szembejön 15-20 méteres magasságban, ahova simán ki lehetne mászni pihizni. Sőt, olyan 20 méteres magasságban volt egy nagy barlang is: ide akár többen is beférnek, kiváló kis búvóhely lehetne. A tetejéről, 30 méter magasról pedig csoda a kilátás. 

Szerintem közel 1 órát küzdhettem fel magam az úton, a végén nindenemből csorgott az izzadság, még sosem izzadtam meg így mászás közben. Jó kis fogyókúra, az biztos.

Itt kell megemlítenem, itt Thaiföldön milyen klasszul lehet fillérekből jóllakni úgy, hogy csupacsupa egészséges ételt eszünk. Reggel a szálláson mindig kapunk kis rizses-kókuszos batyukat, Misinek pedig Mark mindig hoz valami csirkés rizses sós kaját ( ami a thaiok szerint "not spicy", de szerintünk piszkosul csíp😂🙈) 

A piacon mindig veszünk friss gyümölcsöket is: jackfruit, mangostin, mango, ananász, papaya meg olyan gyümi is,aminek nem tudjuk a nevét. Ebédre általában a piacon beszerzett ragacsos rizst esszük mangóval, egy hatalmas doboz, ami kettőnknek is elég, 60 bhat, azaz kb 600 forint. Délután mindig durián a mászás utáni uzsi, kb 200-300 bhat, ez a legdrágább étkezésünk, dehát a durián különleges, viszont egy ilyen adaggal utána elvagyunk estig. Este,amikor végre lehűl 25-26 fokra, irány az éjszakai piac, kötelező friss kókusz 40 bhatért, majd kedvünk szerint vagy zöldséges batyuk, vagy kókuszos süti, vagy krokodil, vagy nekem zöldséges sárgatészta a nagy kedvenc. A komplexebb kaják, mint a tészta, vagy a nagy adag rizsbatyu általában 100 bhat, azaz 1000 forint és kettőnknek bőven elég. 

Igazából a napi fogyasztásunk nem haladja meg a 300 bhatot fejenként és tökéletesen jóllakunk, ráadásul viszonylag egészséges ételeket eszünk. Nekem ajurvédikus szemmel a vacsora lóg ki, otthon én már nem szoktam vacsorázni, viszont itt naplementéig (ami jelenleg este 6 körül van) olyan meleg van,hogy nem nagyon kívánunk durvább ételt. 

Visszatérve a pénteki napunkra: délután 3ig másztunk,majd irány a 2 percre lévő szállás, gyors tusolás, kis duriánevés és irány a Fesztivál. Motorral kb 12 perc volt az út, az autópályán már simán megy 70-el a száguldás, felvettük a ritmust a helyiekkel. Igaz, ha véletlenül elesünk, max a fejünk marad épen a bukósisakban, na de mindegy.

Délután háromnegyed 5re értünk oda, hatalmas a tömeg, már messziről meghallottam a handpan muzsikát. Gyors beléptetés, kaptunk egy menő csúszócsomós kötélkarkötőt és irány először a vásár. Szárított banán, kókuszhógolyó, handmade szappanok, illóolajak....nem győztünk kóstolni,szagolgatni és persze vásárolni.

Aztán végre odaértünk a barlanghoz, ahol még mindig szólt a handpan muzsika, majd a hely vezetője nyitotta meg a szertartást egy csodás furulyazenével. Ezután megkaptuk a kakaót, nagyon különleges volt: rizspuding alapú, benne leturmixolt almaszerű gyümölcs és természetesen a ceremóniális kakaó. Nem volt erős, de nagyon finom. És elkezdődött a buli: először thai zenészek és táncosok léptek fel, a harmadik számnál már bevonták a közönséget,azaz minket is és együtt roptuk a különleges thai mozdulatokat. Majd egy fantasztikus dobzenekar állt fel, afrikai zenéket hoztak, mi pedig a vad ritmusokra hatalmas táncot nyomtunk. Aztán egyszercsak vége lett, döbbenten néztem az órámra: még csak este fél 8. Összenéztünk Misivel: irány az éjszakai piac. Most biza megkóstoljuk a krokodilt. 20 perc alatt odaértünk, irány a krokodilos pult, kértünk egy adagot, ami 5 kis saslikot tartalmazott. Én mindenképpen szerettem volna megízlelni, de azért inkább maradtam a zöldséges kajáknál, ezért egy másik árusnál vettünk zöldséges töltött batyukat. Kiültünk a tér fő szobrához és jóízűen falatoztunk szegény krokiból. Őszinte leszek: issssteni volt. Az állaga olyan,mint a csirkének, mégis kicsit zsírosabb, mintha disznóhús lenne. És nagy meglepetésre puha és omlós. A zöldséges párolt batyuk pedig könnyűen, ízletesek, egyszóval megérte beugrani a piacra.

Igazából így visszagondolva nagyon örülök neki,hogy általában nem éttermeket választottunk étkezéseink helyszínéül, hanem bevállaltuk a piaci finomságokat, egyrészt mert nyilván sokkal olcsóbb volt, másrészt nagyon különleges ételeket is kipróbálhattunk. Azért néha (asszem kétszer) ettünk étteremben is, csupa thai különlegességet, mégis valahogy a piac hangulata utánozhatatlan. Talán ez lesz az egyik, ami a legjobban fog hiányozni. Na meg a motorozás, az általa kapott szabadság. És a thaiok kedvessége. Ja igen, és a biztonság: soha nem kellett félnünk,hogy eltűnik bármink is. Na és persze hiányozni fog kb minden!

Na de térjünk vissza a péntek estéhez. A piacról hazamotoroztunk és megbabonázva néztük a teliholdat. Tökéletes napot zártunk újra.

Szombaton és vasárnap körülbelül ugyanaz volt a program: korán keltünk, 6:30-kor, Misi sétált egyet, én még félálomban hallgattam az ébredező dzsungel hangjait, majd az előző nap beszerzett gyümölcsöket ettük, utána Mark hozta a reggelit. Mióta elmondtuk neki, Misinek milyen jól esett egy kis sós reggeli, azóta minden reggel hozott neki csirkét rizzsel és főtt tojással. Otthon meg nem ennénk reggelire, de itt kellő energiát adott a délelőtti mászáshoz. Én általában egy szelet sajtos kenyeret ettem (mivel a Marktól kapott thai finomságok mind édesek voltak, csirkét pedig nem eszem), ehhez magunknak szereztük be a hozzávalókat a 7Elevenben, meglehetősen drágán, hiszen itt sajtot egyáltalán nem árulnak, így valószínűleg nyugatról importálják és ha turistaként nem tudsz elszakadni ettől az úri huncutságtól, akkor bizonybizony meg kell fizetni az árát. Akárcsak az alkoholnak, esetünkben a sörnek. Mi kétfélét próbáltunk és a Chang classic beer mellett tettük le a voksunkat, igaz, csak 3 este éltünk vele, a többi estén inkább a friss kókuszt választottuk. Meghát na, 55 bhat volt 1 üveggel, nem a legolcsóbb dolog Thaiföldön lerészegedni. 

Igazából viccesnek tartottuk, hogy cannabis shop és "caffe bar" minden negyedik -ötödik üzlet, még sok gyógyszertár mellett is közvetlenül ott a shop, és a város főutcáján sétálva már csak levegőt véve is betépsz, az alkohol mégis hol tilos, hol bazidrága. 

Szombaton picit különlegesebb volt a reggel: Mikulás napja volt és én készültem egy kis meglepetéssel magunknak és a szállásadónknak is: csokimikulásokat készítettem a szandáljainkba és Marknak is tettem ki Milka mikulást oda, ahova a reggelinket szokta tenni. Látni kellett volna a csillogó szemét, német lévén a Milka csokitól szinte könnybe lábadt a szeme, el sem hitte az ajándékot. 

Reggeli után én kifeküdtem a teraszra naplót írni, nézni a madárkákat a banánfán, vagy csak picit még pihenni, mielőtt kimegyünk a North Wallhoz.

Addig Misi összeszedte a mászócuccot, elpakolt és indultunk is motorral a falhoz. Szombaton és vasárnap is délután 2-3ig másztunk, illetve ezen a két napon már csak Misi mászott, én biztosítottam és közben barátkoztam más mászókkal, ámulva hallgattam,hogy ők akár több hónapra jöttek, online dolgoznak és mivel más az időzóna, tökéletesen össze tudják fésülni a munkát és a mászást egy olyan helyen, ami maga a Paradicsom. Megkaptuk a célt: a jövőben mindent megtenni azért, hogy így élhessünk mi is.  Na de visszatérve az utolsó 2 délutánra. Szombaton először lementünk a partra, éppen apály volt, de annyira, hogy a közeli szigetekhez át is tudtunk sétálni. Most először vettük észre, hogy vannak medúzákra, tüskés rájákra és cunamira figyelmeztető táblák. Nagyon furi volt és hát innentől óvatosan lépkedtünk a homokban, majd később a sekély vízben. Ezután elmentünk a szombati piacra, vasárnap pedig....naná,hogy a vasárnapira. Igenigen, itt a helyi piacok aszerint ismertek, hogy melyik nap vannak nyitva. Több ilyen piac is van a környéken, érdemes valami közelit választani, főleg, ha romlandót is vesz az ember, ugyanis 35 fokban nem mókás romlott kaját enni. Igazából talán pont a meleg miatt ezek a piacok csak délután és este vannak nyitva, reggel és napközben nyoma sincs semminek. Az a  szombati piac, amit mi választottunk  hatalmas és népszerű a nyugatiak körében is, ám a vasárnapi piacon egyedül mi voltunk nyugatiak, mindenki más helyi thai. A szombatin hamar bevásároltunk, majd irány haza, időben akartunk aludni, másnap lesz az utolsó teljes napunk. Igenám, de a szomszéd bungalóba 5 spanyol srác érkezett, hajbali 4ig buliztak, mi meg ugye 6:30-kor keltünk. Kicsit megviselten, de rendkívül lelkesen érkeztünk a falhoz, tudtuk, hogy egy darabig nem fogjuk látni. Ám azt is tudtuk, hogy visszatérünk, így a búcsú talán kevésbé fájó. 2 körül végzett Misi, utána még körbejártuk az összes szektort, elbúcsúztunk új ismerősöktől és a sziklától is. A motorhoz érve itt várt minket kedvenc kutyusunk, Sátán. Elköszöntünk tőle is, majd irány haz, tusolás, átöltözés és indulás a vasárnapi piacra. Egészen furi és zavarba ejtő volt egyedüli fehérkébt kóvályogni, ráadásul ezen a piacon olyan dolgokat is láttunk, amit a tpbbin még soha. Végül vettünk egy kis sült csirkebőrt az esti búcsúsörhöz, valamint egy rizstésztás-kókuszos csemege mellett tettük le voksunkat. Majd irány a part. Most egy másik partrészre mentünk át, a félszigetecske túloldalára, itt találtunk egy hangulatos kikötőt és apály lévén egészen szürreális volt látni a sok hajót és csónakot a sárban várakozni. Vettünk egy kókuszt, mellé megettük a kókuszos rizses batyut és mivel még éhesek maradtunk, úgy döntöttünk, utoljára benézünk az éjszakai piacra is. De sajnos nem találtunk semmi csábítót, így maradt az esti búcsúsör, majd este 11kor nyugovóra tértünk.

Hétfőn indulunk haza a Paradicsomból. Lesz mit feldolgozni, életünk egyik leggyönyörűbb nyaralása volt. 

És hogy ajánlom -e Thaiföldet?

Szerintem a választ már mindenki tudja: IGEN, maximálisan!!!💖