Testi-lelki felkészülés

-
Pontosan 1 hónap múlva indulok. Nagyon tudatosan próbálok készülni mind Balira, mind Indiára, hogy ott aztán már csak átadjam magam az áramlásnak és kikapcsoljam az irányítást, az egot. 
Alapból is az ajurvédikus ajánlások alapján igyekszem étkezni és úgy egyáltalán a napi rutinomat kialakítani és tartani, de ebben az utolsó hónapban nagyon szeretnék odafigyelni a testi és lelki tisztulásra.
Minden hajnalban mantrával ébredek, aztán jöhet a reggeli rutin: nyelvkaparás, fogmosás, 2 naponta neti csészézés.  Ezután astanga jógával folytatom, nem szeretném elfelejteni az eddig tanultakat és hihetetlenül feltölt energiával. A végén, pihenésképp hangtállal áttisztítom és feltöltöm magam. Utána 1 pohár meleg citromos víz és jöhet a tusolás.
Reggelire zabkása, ebédre és vacsorára kitchari, mellé főzelék vagy sült/párolt zöldség. Mivel indulásig még tartok 2 kakaószertartást is hangutazással, így ez a lelki felkészülés segíti a szertartásaimat és viszont: a szertartásaim segítik a felkészülésemet az utazásra. Igyekszem minden héten masszázsra is eljutni (abhyanga, lomilomi és talpmasszázs), segíteni a méreganyagok kiürülését. 
Tavaly ez a felkészülés nagyon jó volt: egyrészt a jetlag is kevésbé viselt meg, másrészt úgy érzem, a Balin létező szellem/energia/istenek sokkal mélyebben tudtak hatni rám. Nagyon kíváncsi vagyok, idén hogyan enged be Bali mama. Mivel tudom, hogy sok mindent viszek magammal és azt is tudom, hogy Bali Mama vár és segít lerakni ezeket a terheket, így fel vagyok készülve arra is,ha ez a tisztulás erőteljes lesz. 
Jöjjön minden, aminek itt és most jönnie kell!🙏

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy Kamaszkörutazás margójára

-
Kép
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de bennem időről időre felmerül a kérdés: vajon mi végre vagyok itt e Földön. És milyen nyomot hagyok majd magam mögött. Vajon hagyok -e nyomot egyáltalán? És nyilván benne van a kérdésben, hogy milyen karmát tudok ebben az életben ledolgozni/átdolgozni/megfejlődni és milyen karmát hagyok hátra, egy következő életembe az ebbéli életem tetteinek következményeképp. Igencsak személyesre íródott poszt következik a tegnapi Kamaszkörutazás apropóján, mely eseménytől most egyszerre tudnék nevetni és sírni, annyira felemelőre sikeredett. Az elmúlt 48 évemet és ebből 15 év tudatos önismereti útját végiggondolva hihetetlenül jó életet gondolok magaménak. Miközben irdatlan mennyiségű sz*rviharban álltam, ültem, sőt fetrengtem és biza volt, hogy úgy éreztem: annyira beterít a sz*r, hogy nincs kiút. Bántalmazott gyerek voltam, amit ma már ki merek mondani: már egy 4-esért is előkerült a fakanál, szíj, később pedig bezártak a szobámba. Rettegtem a szülői ...
Read more »

Csillámpónis Spiriország közepén

-
Kép
Besokalltam. És szerintem nem vagyok egyedül. Na de hadd kezdjem az elején…..egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy 2000-es évek eleje. Úgy gondolom, valahol itt kezdődik az én történetem is. Az elmúlt évek, évtizedek végre lehetőséget adtak arra, hogy a régi, materialista világ picit meghasadjon és ezen az apró résen belopakodjon csendben, kertek alatt a spiritualizmus. Amikor 2010-ben először kerültem el egy ilyen körbe, csak pislogtam, de közben nagyon közelinek, nagyon ismerősnek éreztem mindent, ami történik. Akkoriban azok a szavak, hogy energiaáramlás, öngyógyítás, aura, csakra, reiki, családállítás…még szinte szentségek voltak. Ittuk a tudást egy új világról, ami mégis olyan ősi, elementáris, zsigerig hatoló, hogy nem volt kérdés számomra: minden tanítása igaz. Akkoriban még tényleg az őszinte tudáson és tanításon volt a fókusz, a legtöbb tanítónak nem volt konkurenciája, igaz cél volt, hogy minél több ember elkezdjen a spiritualizmus felé fordulni. Akkoriban ...
Read more »

Számadás

-
Kép
Hajnali 4:50, éppen a sálamat tekerem a nyakam köré, felhúzom a télikabátom cipzárját, bezárva a kabát alá az otthon melegét és kilépek a sötét, nyirkos utcára. Még érzem az éjszaka álmos sóhajtását, ahogyan szépen lassan átadja magát a pirkadatnak, talán ma még a nap is megmutatja magát. Várom a hajnali buszt, álmos, kókadt emberek közé szállok fel, a fülemben mantra zeng. Még nem akarom beengedni a valóságot. Csak nézem az emberek fáradt, megfáradt arcvonásait, miközben a fülemben a Moola Mantra szól lágyan és nem értem, hol csúszott ez el ennyire. Mi nem ezért születtünk ide, az nem lehetséges! Az arcok a fásult rutinról árulkodnak: hajnalban csörög a vekker, mosdás, gyors mozdulatokkal felhúzni az aznapi meleg ruhát, majd talán egy kávé, egy cigi, pár falat kenyér és irány a munka. A munka monoton, zötyög, az arcok ugyanazok, a sorsok ugyanazok, nem gond, mindenkinek egyformán szar. Este beülni a kanapéra a TV elé, bambulni kábán, majd várni az álmot, ami sosem jön el. ...
Read more »