Me and myself

Töröm a fejem, próbálok visszaemlékezni, mikor voltam úgy utoljára, hogy ne kelljen semmire és senkire figyelni, csakis a saját igényeimre. A belső hangra. A megérzésekre. Amiket a zajló és nyüzsgő hétköznapokon olyan jól a háttérbe tudunk szorítani családi, munkahelyi, társadalmi megfelelések és kötelezettségek miatt. És emellé még valljuk be őszintén: nagyon nehéz kizárni a fejünkből a „mit szólnak mások” folyton visszhangzó moraját.

Ha jól számolom, utoljára gyerekként tehettem azt, amit a szívem és a belső hangocska, a lelkem hangja súgott. Aztán én is fejet hajtottam a beilleszkedés előtt.

Itt Balin rengeteg az egyedül utazó: férfiak és nők egyaránt . Senki sem csodálkozik, senki nem talál furának. A szálláshelyemen többen is vagyunk egyedül utazó hölgyek. Egy amerikai és egy ukrán hölggyel sikerült picit beszélgetni, mindenki nagyon nyitott,megértő és kedves. Azt gondolom, mindenki egyetlen céllal érkezett ide Ubudba, a sziget spirituális központjába: saját magával együtt lenni, mélyülni és gyógyítani magunkat. Én és én. Avagy a kérdésre, hogy egyedül jöttél? A válasz amerikai barátomtól: No, me and myself💖

Talán egész életünk során a legnehezebb útitárs. Én és a saját önvalóm. Őt nem lehet lerázni udvarias hazugságokkal. Nem tudom elküldeni örökre, mert elegem van belőle. Akkor is ott suttog, amikor nem akarom. Kételyeket ébreszt, félelmet rak belém, árnyékokat és sötét titkokat rejteget. Ugyanakkor ő ismer és ő szeret a világon a legjobban. Akkor is ott van, amikor senki más nincs mellettem. És ha megdolgozom az árnyékosabb részét, csodákat élhetek át: én és az önvalóm.

Ma a balinéz sofőrömmel rengeteget beszélgettünk az egész napos út során. Megkérdeztem, mit jelképez a fekete-fehér kockás sarong. Azt mondta, a jót és a rosszat, a pozitív és a negatív dolgokat, magát az Életet. Nagyon fontos az egyensúly, mert az egyik nélkül nincs a másik. És ha csak a jó dolgokat vagyunk hajlandóak tisztelettel és örömmel fogadni és igyekszünk kizárni a rosszat és nem venni róla tudomást, azzal felborítjuk az egyensúlyt. A negatív dolgok is okkal történnek, megtanítanak arra, hogyan fogadd a jót. Mert ha a jó nem érkezik, még nem készültél fel rá. Még dolgod van az árnyékkal. És árnyék nélkül nincs fény sem.

Így tehát utazom tovább: me and myself és fogadom szeretettel és tisztelettel a fényt és az árnyékot is. 

🙏Hála,hála, hála🙏