Pontosan 2 napja...

Pontosan 2 napja érkeztem Balira, de úgy érzem, mintha már itt lennék 2 hete.

Reggel felkelek, a dzsungel hangjai a meditációm. Aztán kisétálok az apartmanomból a közös ebédlőbe, ahol a házinéni mosolyogva vár: vatdujuvantforbrekfast? Meg tudnám szokni. Kényelmesen megreggelizek, elszürcsölgetem a bali kávét (ami nagyon hasonlít a görög kávéra), aztán visszabattyogok a teraszomra, kiülök a kerti kanapéra és megálmodom, hogyan tovább. Rákaptam a motoros gojekre (rendelhető taxi), 400 forintért visz a városban bármerre. Rendelek egyet, ami bevisz a városba, vagy a szállás egyik sofőrje visz messzebbre: ma például egy kakaófarmra. Aztán újabb megérzés: irány haza, letusolok és megnézem, van -e még hely az 1 óra múlva kezdődő hangfürdőre. Van! Motoros gojeket hívok, száguldunk sötétebbnél sötétebb felhők felé és pont, amikor odaérünk a Piramyds of Chi-be és belépek a hallba, leszakad az ég. A hangfürdőt égzengés és szakadó eső hangja kíséri, a víz segíti a tisztulást. Akasztják a hóhért, a gong alatt nem győzök izegni-mozogni, jön kifele a sok negatív energia. Friss kókusz szürcsölésével és kikanalazásával próbálok magamhoz térni. Tegnap annyira tetszett a mesés masszázs helyszíne, hogy ráírok watsappon a recepcióra, van -e hely masszázsra. És van. 20 perc és ott vagyok, már várnak, mosolyognak, felkísérnek, bekísérnek. Mosdatnak, masszíroznak, megitatnak. Vajon ilyen lehet egy királynő élete is?

A masszázs végére alig bírok ébren maradni, de megkívántam a levest. Gojek motoros hazadob, rögtön rendelem is a sűrű lencsedahlt, mellé sós palacsinta és kurkuma latte. Amíg várom a kiszállítást, készülök a holnapra. Az egyetlen tervezett kirándulós nap: a sziget keleti részét szeretném megnézni. A futár már közel, kimegyek elé. Az étel tűzforró és isteni. Aztán leheveredek a kis kerti kanapéra és elkezdek pötyögni: „Pontosan 2 napja érkeztem Balira, de úgy érzem, mintha már itt lennék 2 hete.”