Keleti part

A harmadik napon a sziget keleti partjára mentem. Gede Rakával beszéltem meg a túrát, a testvérét, Liu-t küldte. Nagyon jófej, beszédes és okos fiú, sokat mesélt a kultúrájukról. Kiderült,hogy az Agung vulkán lábától származik,megbeszéltük,hogy jövőre segít ott túrázni, sziklát mászni.

Először a Tirta Gangát néztem meg, csodálatos, békés, nyugodt hely, alig volt turista. Legalább másfél órát elidőztünk itt, a sofőröm türelmesen várt rám,amíg bejártam a helyet. Először féltem a vizen lévő köveken lépkedni,de hamar belejöttem.

Ezután átmentünk a királyi család nyári rezidenciájába, itt is másfél órát voltunk. Liu először megmutatta a fő részeket,aztán magamra hagyott,tudtam pihenni, magamba szívni mindent.

Végül lementünk a Virgin Beachre, az egyik leglélegzetelállítóbb tengerpart,ahol valaha voltam. Csodálatos, fehér homokos, pálmafákkal, kevés sziklával. Teljesen magával ragadott és bár nem terveztem, mégis beültem az egyik tengerparti kis étterembe és életem eddigi legfinomabb vegetáriánus nasi gorengjét ettem.

Hihetetlen,de egyszercsak megláttam egy párt sétálni és a kolléganőmet, Mónit fedeztem fel a nőben. Nagyon megörültünk egymásnak, beszélgettünk, aztán én elindultam vissza, a sofőrömhöz.

Hazafelé Edina írt rám,hogy esetleg találkozhatnánk. Szóltam Liunak,hogy változott a terv, a Swastihoz megyünk vissza. Valami info félremehetett, mert máshova lukadtunk ki, a majomerdő mellé, de a másik oldalra. Nem baj, mondtam Liunak, jó lesz nekem itt is,majd átsétálok. Igenám,de a hatalmas zivatar miatt lezárták a sétáló részt. Mindegy,már szálltam ki a kocsiból és ahogy felnéztem,megláttam azt a boltot,amit az első naptól kerestem, de nem volt a tavalyi helyén. Fa fülbevalókat akartam venni. És így is lett,hihetetlen boldog voltam. Utána mondjuk heroikus küzdelem volt gojeket fogni, de végül sikerült hazaérnem. Otthon várt a duriánom, egyszerűen mennyei volt az egész napos kirándulás után.