Az új világ ereje

Az utolsó napom Balin rendkívül intenzív volt, egészen más, mint az első 4. Mintha a sziget visszatükrözné a belső érzéseimet. Úgy ébredtem, hogy ez az utolsó teljes napom Balin. Bennem volt már a másnapi út izgalma. Nagyon kényelmesre és áramlósra próbáltam venni, de végül nem így lett. A reggeli még lassú volt, utána pihentem kicsit, 10 órára jött értem Mus, a sofőröm. A Beji Griya vízesés volt tervben, tisztító szertartással. Tavaly itt egy varázslatos és nagyon mély szertartáson vettünk részt, turista szinte sehol. És én úgy éreztem, idén is el kell látogatnom ide. Amikor közeledtünk, gyanús volt, hogy sok autó kanyarodik ugyanarra. És sajnos beigazolódott a gyanúm: a vízesés igazi turistalátványosság lett. Parkolónk is alig lett, de én még bizakodtam, hogy eloszlik a tömeg. A bejáratnál egy ember fogadott, leült velem és elmondta, miket választhatok. Mondtam neki, hogy én csak a szertartást szeretném, de mindenképp rá akart beszélni pálmalevél olvasásra, karmatérképre, előző életes utazásra. Akinek volt már része ilyesmiben, az nagyon jól tudja, hogy ezek a spirituális tevékenységek nem ilyen gyorsak és egyszerűek. Itt már végtelen szomorúságot éreztem, hogy egy csodaszép balinéz tisztító szertartás spirituális biznisszé vált. Még mindig akartam a szertartást, hiszen lassan 1 éve már, hogy Bali Mama időről időre megjelenik álmomban és hív. Kaptam egy vezetőt, kaptam egy szekrénykulcsot, sarongot, sálat és az utasítást a sarong viseléséhez.

Nyoma sem volt a szent érzésnek, amikor a bejárathoz érve megláttam a sort. Mindenki kosárral és füstölőkkel a kezében várta, hogy sorra kerüljön. A vezetőmnél volt a telefonom, lelkesen igazított, hova álljak, mit csináljak és máris indul a video. Csak pislogtam: tényleg ez lett az én szent csodás és varázslatos helyemből? Félrehívtam a vezetőmet és elmagyaráztam neki, hogy én nem akarok videókat meg képeket, én tényleg a szertartás miatt jöttem. Láttam rajta a megdöbbenést, aztán egészen másképp kezdett mosolyogni és átvezetett a turisták tömegén. Onnantól végre kerültük a sort, berakott a helyiek közé, akik szintén a szertartás miatt jöttek. Néha megkérdezte, hogy tényleg nem kell fotó? Mondtam, hogy majd szólok, ha szeretnék. Egy szent tisztító rituálé érzését nem lehet igazán megörökíteni. Ott az ember átszellemül, igazi intim pillanat. A lélek szent kapcsolódása a felsőbbhöz, hívják akár Istennek, Visnunak, Sívának, Allahnak, vagy bárminek.

Így történt, hogy bár még így is kerülgetni kellett a fotózkodó turistákat, mégis kicsit helyiként tisztulhattam ezen a szent helyen. És amikor Bali Mama elé értem, eleredtek a könnyeim és hálával telt szívvel hajtottam előtte fejet háromszor. Rendkívül hálás voltam, hogy az eredetileg a legelső napra tervezett szertartásom végül az utolsó napra tolódott. Picit segített elszakadni Balitól.

És a tanulság? Azt hiszem, az igazi tanulság az, hogy bárhogyan is áll körülötted a fejére a világ, ha a szíved és lelked őszinte szava szerint cselekszel, a jutalmad szívből jövő szeretet és boldogság. Meg tudod látni a fényt a legnagyobb kavarodásban is.

És végül a nap fénypontjaként este egy különleges Újhold kakaó ceremónián vettem részt, mellyel elbúcsúztam Balitól és természetesen megfogadtam, hogy még visszatérek.