Utóirat egy indiai utazás emlékére

4 napja jöttem el a Rushikulamból és még mindig kavarog bennem minden. És még fog is jó ideig, tudom. Az idei elvonulás különösen szépre és mélyre sikerült, rengeteg tanítással és tapasztalással. Kezdve azzal, hogy Ágival, akivel már lassan másfél éve együtt astangázunk és együtt vezetjük a Kamaszkörutazást, elhatároztuk, hogy picit felfedezzük Bangaloret, India 3.legnagyobb városát. Amikor valakivel huzamosabb ideig kell együtt lenned, eleinte nyilván a legjobb arcodat mutatod, de 2 héten át folyamatosan nem tudsz maszkolni. Ágival nagyon jól összecsiszolódtunk, a Rushikulamban is szobatársak lettünk, így láttuk egymás legjobb és legrosszabb pillanatait is, mégis mély tisztelettel, megértéssel és türelemmel fordultunk a másik felé. Ha volt is olyan helyzet, ami élesebbre sikerült, mindent próbáltunk átbeszélni. Azt hiszem Ági támogató és tapintatos jelenléte is segített nekem abban, hogy ez az elvonulás ennyire jól sikerüljön. 

Muszáj pár szót ejtenem tanáraimról. Govinda Kai, aki az astanga órákat vezette, tavaly elejtett nekem egy mondatot: "Manka, csodálkoznék rajta, ha jövőre visszajönnél".  Azt hiszem ennek a mondatnak köszönhetem, hogy idén is elmentem. Eleinte dühös voltam, aztán beszéltem is vele erről és tisztáztuk, hogy nem személyes volt a mondata, csupán érzékeltetni akarta, mennyire kevesen vannak, akik az elvonulás eme nehéz, rengeteg figyelmet és önfegyelmet kívánó módját választják. Ám bennem ott dolgozott ez a mondat és bár próbáltam magam meggyőzni,hogy nem ezért megyek, végül a "csakazértismegyek" győzött. A megfelelés, ami minden emberben benne van, vagy így vagy úgy. Abban is, aki lázadóként tűnik ki a sorból, aki direkt a megfelelés árjával szembe megy. Ahogyan egy régi tanárom mondta nekem egyszer: ugyanazon a vonaton ülünk, csak másik kocsiban. Amíg a mintát totálisan ellenkező ellenmintával igyekszünk letenni magunkban, a minta ugyanaz. Egy sima, egy fordított....mint ahogyan nagyikám is kötötte a sálat: ugyanazon a sálon van mindkettő. Meg kell tanulni egy teljesen más mintát vinni tovább. Egy új sálat kötni, más mintákkal, más színekkel, amiket csakis egyedül én állítok össze. Nincs benne anya és nincs benne apa, csak én, a felnőtt ÉN. Rendkívül hálás vagyok Govindának, hogy megláttam az "egy simát" és az "egy fordítottat" is tavaly és idén, hogy végül most egy új mintát alakíthassak ki magamnak. És persze folyamatosan igyekszem szem előtt tartani Govinda tavalyi aranymondatát: bármekkora is a hullám, ne feledd, hogy az csak víz.

Másik tanárom dr. Vigneshwar Bhat azt a módszert adta a kezembe, hogy miként tudom csillapítani az elmém zakatolását. Hogyan tudok kívülről ránézni saját magamra és miként tudom kívülről szemlélni a belsőm tombolását. Idén megtanított arra is, hogy képes vagyok akár 1 teljes napon át is csendben befelé magammal lenni, mantrázni és átélni azt a csodát, hogy a test a járművünk ebben a földi létben. De a nagy egész az valami teljesen más, sokkal komplexebb, tágabb és összefüggőbb, mint gondolnánk. Imádtam az egyszerű és érthető, mégis rendkivül részletes példáit. 

Hálával tartozom Védának, Vigneshwar feleségének, aki az elvonulás alatt anyai szeretettel és figyelemmel gondoskodott rólunk. Mennyei ételeket főzött, mindig figyelt az egyedi igényeinkre és a földöntúli angyali kisugárzásának köszönhetően már a jelenléte is gyógyította a néha sajgó testi és lelki kínjainkat. 

És persze rendkívül hálás vagyok a többi résztvevőnek: mindenki mutatott egy-egy tükröt nekem...saját magamról. Régóta megtanultam, hogy az ilyen elvonulásokon minden résztvevő egyegy énrészünket hozza elénk. És mióta így szemlélem a körülöttem lévő embereket, egészen másképp tudom érzékelni őket, átérezni, miben is lehetnek éppen és mi az a gomb, amit megnyomnak bennem. 

Hazaértem Indiából, ám a szívem és a lelkem egy egy kis darabja odakint maradt, talán, hogy visszamenjek érte. Most úgy érzem magam, mint egy újszülött, aki a Rushikulam burkában fejlődött, gyarapodott, de vissza kellett születnem a saját való világomba. Még fáj, mert hideg és szürke és furcsa a régi élet nyüzsgése. Meg kell tanulnom egy új élet első lépéseit, szavait, tetteit, hogy aztán végre egy új teremtésben létezhessek tovább. Egy olyan új életben, amit már céltudatosan hozok létre, évek óta dédelgetett álmokból. És bár elképzelhető,hogy nem lesz tökéletes, de mindent megteszek a magammal hozott tapasztalatok segítségével,  hogy a lehető legtöbbet hozzam ki belőle. Itthon, ha kell, megtart és segít a családom, a barátaim, a tanárom Julcsi és az astangás kis közösségem. Csakis rajtam múlik, mihez kezdek ezzel a csodás 2 héttel. Kalandra fel, új fejezet indul.