Elmúlások és elengedések, avagy az utazásom utórezgése

Köszönöm, megvagyok. És köszönöm, hogy kérdezitek, mert az érdeklődésetek nélkül elképzelhető, hogy ez az írás nem születik meg. Pedig fontos: a feldolgozásról, az elengedésről és talán kicsit a gyászról is szól. És persze arról, hogy mindig minden az egyensúlyra törekszik. 

Az indiai utam rengeteg dolgot tanított és nyilván még fog is, de ma nem ezt hoztam ide. Most az utazásomnak egy másik aspektusáról szeretnék írni: a hazatérésről és az út feldolgozásáról, amiről már kevésbé szoktunk mesélni vagy írni. Mindig olyan lelkesen készülünk az útra, bárhová is megyünk. Aztán ott vagyunk, megéljük, de visszatérve valahogy nem engedjük, hogy elmúljon, hogy lecsengjen bennünk. Csak visszazuhanunk a mókuskerékbe, talán kicsit örülve is, hogy nincs időnk szomorkodni a szürke hétköznapokba történő extra gyors visszatérés miatt.

Vegyünk akár egy szimpla családi nyaralást. Heteken át tervezzük, szervezzük, majd odakint nyakig belemerülünk. De mi történik hazatérve? Megengedjük magunknak, hogy megfelelően hasson ránk? Hogy átgondoljuk, mennyit adott, hogyan változtunk tőle? Hogy átérezzük: vége, elmúlt. Vajon engedjük, hogy fájjon is ez az elmúlás? Engedjük, hogy igazán átérezzük, mit is adott ez a rövidke idő, amire annyira vártunk? Ahogyan felkészülünk az utazásra, úgy felkészülünk és belemerülünk az elengedésbe is? 

Amiért igazán hálás vagyok most, az a betegség, ami már ott Indiában lassulásra intett és itthon sem engedett vissza azonnal a mókuskerékbe. Nem voltam annyira nagyon beteg, de annyira igen, hogy ne essen jól bárhova menni a hazatérésem utáni első héten. A találkozókat, programokat pedig muszáj volt lemondanom, mivel a köhögésem kiszámíthatatlan módon tört és tör elő belőlem időről időre. Ennek köszönhetően végiggondolhattam, mennyire zsúfoltra szerveztem az életem. Vajon miért? Azt hiszem féltem.... saját magamtól.

Meg kellett hozzá érnem, hogy végre a saját életem felé forduljak, úgy igazán, szemtől szembe. Hogy merjek ne másokkal, hanem magammal foglalkozni. Hogy amin már 15 éve dolgozom, annak most végre élvezzem a "gyümölcsét".  Ahogyan Balin vallják: egyformán a pozitív és negatív oldalát, megtalálva az egyensúlyt. Hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom, ha megengedem magamnak, hogy pihenek, hogy élvezem az életet. Vagy akár megengedem azt is, hogy nem vagyok jól, hogy beteg és fáradt vagyok. Hogy szomorú vagyok, veszteségeim és fájdalmaim vannak. Hogy szükségem van egy kis időre, feldolgozni a történteket.

2 hete jöttem el Indiából és hihetetlenül fáradt vagyok attól a jelenleg is zajló önmunkától, amit a 3 hétig tartó utazás indított el bennem. Mostanra lettem olyan erős ,hogy megkaphassam ezeket a tapasztalásokat. 

Úgy érzem, évtizedek megfelelésének letapadásai oldódnak a köhögéssel. Olyan ragaszkodások, melyektől féltem megválni. Tárgyak, pénzügyek, élethelyzetek, életcélok, kapcsolatok... Most megmérettetnek, mennyire van szükség rájuk a jövőben. És én is megmérettetek: mennyire vagyok képes ragaszkodni és mennyire elengedni. Hihetetlen mennyiségű elengedés, ami nem tűr ellenállást. A fizikai testem és a körülöttem zajló események azonnal jeleznek, ha ellenállnék - és ezért hálás vagyok. Astangázás közben ráz a hideg, ahogyan oldódnak a lelki terhek. Közben belül békét , nyugalmat és lassulást érzek. Sajnos nagy és fájó veszteségek is zúdulnak rám, nehéz köztük egyensúlyozni, de érzem, hogy ebből az egész kaotikus állapotból bizony pillangó születik.

Jelenleg gyászolok: elengedések, elmúlások, veszteségek között ülök és hagyom, hadd menjen. Igyekszem elfogadni és nem küzdeni ellene. És igyekszem méltósággal és alázattal elengedni mindent, aminek mennie kell. Áramlás, ahogyan azt Balin tanultam. Megengedés és elengedés, ahogyan ezt Indiában tanultam. Gyászolás,  ahogyan ezt itthon tanulom. 

A tisztulás, a kirezgés korszaka már javában itt van. Engedjük és élvezzük ezt a módját az újjászületésnek. Mert minden születést megelőz egy halál. Minden örömhöz társul egy fájdalom. Ez az élet rendje, hála érte. És ha ráfekszünk erre a természetes áramlásra, egyszercsak elindul a bőség. 

✨🙏✨