Karma jóga, avagy a magamat szolgáló én választása

Nagyon gyorsan telnek a napok, szoros a program, rengeteget tanulunk. Hajnalban nem volt astanga (hetente egyszer pihenőnap engedélyezett), ahelyett Julcsi tartott hangutazást. Egy pár napja már érzem, hogy elindult egy rendkívül erőteljes folyamat bennem, amire most rásegített Julcsi gyógyító hangja és a csodahangszerei is. Átszakadt egy gát, és könnyekbe törtem ki. Éreztem, ahogy végre meghallom azt a kis belső hangot, ami segít az utamon. Éreztem, ahogy ez a tisztulás egyben erősít is. Előző délután egy 3 órás Durga Deepa Namaskara szertartáson vettünk részt, ahol magunknak építhettük az oltárt, ismét határokat feszegetve, hiszen 3 órán át kellett megint ülnünk. Igazi csoda volt, ahogyan a saját kis oltárunkon meggyújtottuk a vajmécseseket és érzékelhető volt az a sok energia, ami bennünk és körülöttünk kering. Ezekkel az energiákkal mentem reggel a hangutazásra és most, a hangutazás után csak hagytam, hogy jöjjön minden, ami jönni akar.

Ma jótékony napot (karma jóga) tartottunk: reggeli után ellátogattunk a helyi iskolába, vittünk a gyerekeknek füzetet és tollat. Aztán közösen mentünk a gyerekekkel szemetet szedni. Nagyon durva szembesülni azzal, mekkora hihetetlen szegénység van és a gyerekek mennyire örültek egy tollnak és egy füzetnek. Az emberek nagyon kedvesek és a nagy por ellenére meglepően tiszta mindenük: ruhájuk, hajuk, házaik. Minket itt a faluban valami különleges varázslóknak tarthatnak, rohannak ki, karjukon a gyerekeikkel, hogy érintsük meg őket. Talán szerencsét hoz nekik fehér emberrel találkozni. Szelfi,szelfi- hangzik el mindenhol és annyira lelkesen mosolyognak a kamerába, mintha utána az övék lenne a kép. Lett egy kis barátnőm is Aaliya, meghívott az otthonába holnapra🥰 Megdöbbentő, mennyire nyitottak az indiaiak, legalábbis itt Yellapurban ezt tapasztalom. (Egyik nap egy néni be akart invitálni az otthonába, meg sem fordul a fejükben, hogy rossz szándékkal érkeztünk)

Délután megosztókört tartottunk, eleinte nem is nagyon tudtam, hogyan szedjem össze az elmúlt 1 hét történéseit és hogyan osszam ezt meg a többiekkel. Aztán egyszercsak összeállt a fejemben, leírom ide is, szeretném később is vissza-visszaolvasni, miket is éreztem, nyakig benne az elvonulásban.

Az első napokban rengeteget gondoltam arra: egészen biztosan kell ez nekem? Itt van az én helyem? Bár otthon is korán kelek, már beállt a napi rutinom, itt mégis jóval keményebb körülmények vannak, amiket folyamatosan, minden hajnalban tartva hamar érzi az ember, hogy elfárad. Két dolog billegett bennem: megadni magamnak a pihenést, hiszen semmi értelme kipurcanni. De közben ott motoszkált bennem, hogy pihenni otthon is tudok. Irtó nehéz elválasztani a lusta ént a magamat szolgáló éntől. Ezt a kis vékony határt próbáltam megtalálni: csakis olyan programokat hagyjak ki, amik tényleg csak rontanának a fizikai és mentális állapotomon . Viszont amikor csak simán lustaságból döntenék a pihenő mellett, akkor bizony kényszeríteni magam a cselekvésre, mert a fejlődés csakis így érhető el.

Azt gondolom, rengeteget erősödtem és az elmúlt 1 hétben sikerült ezt az egyensúlyt megtalálnom és tartanom. A legnagyobb feladat, hogy ezt az érzést, ezt az egyensúlyozást megtartsam otthon is. Nem hagyni magam elsodródni a hétköznapok őrületében, nem hagyni, hogy a gondolataimra, döntéseimre ráüljön a stressz által kihozott lustaság: „ehhh nincs erre szükségem, inkább pihenek”

A mindennapi rituálék, a mantrák, a puják, az astanga olyan erőket és energiákat ébreszt fel bennem, amiktől erősebbnek és stabilabbnak érzem magam, mint valaha.

A megosztókör majdnem mindenki szeméből könnyeket csalt elő, fantasztikus megélései vannak mindenkinek.

Vacsora után valamiért úgy éreztem, le kell ülnöm Ganesha elé. Csak ültem előtte és ömlöttek a könnyeim. A tisztulás könnyei. És minden egyes könnycseppel egyre könnyebbnek és könnyebbnek éreztem magam. Mintha mázsás súlyt tennék le itt, Yellapurban, egy Ganesha szobor előtt. Éreztem, láttam, ahogy Ganesha bólogat: sírj, csak sírj, én segítek neked. Nagyon ritkán élek át ennyire szent és áldott pillanatot.

Igen, számomra kemény az elvonulás, nem is mondom, hogy minden szép és jó, sőt. Azonban ezek a pillanatok, ezek az érzések, ezek a felismerések mindent megérnek💖

"Mielőtt nyugovóra térsz, ülj le és vedd számba a cselekedeteidet! Ha csak egy ember könnyeit sikerült letörölnöd és vigaszt nyújtani valakinek , akkor az a nap nem telt el hiába. De ha nem voltál senki segítségére, nem ejtettél ki egyetlen szót sem, amely egy gyötrődő ember szívén könnyítene, akkor azon a nap hiába éltél, azt a napot elvesztegetted."

/Szvámi Sivananda/