Látogatás a farmra

A mai nap volt számomra az egyik legélvezetesebb nap itt Indiában. Először meglátogattunk egy pici templomot, utána Vigneshwar megmutatta a farmot,ahol született és ahol felnőtt. Végtelen megtiszteltetés és kiváltság egy indiai család életébe, házába, szokásaiba betekintést kapni, amiért én elmondhatatlanul hálás vagyok.

A farm távol esik mindentől, a közelben nincs semmi, és bizony bizony még internet sincs. Csak a természet végtelen nyugalma, az állatok és a csobogó víz hangja.

Megérkezve először frissen szedett banánt kaptunk, ilyen édes és ízletes banánt eddig sem itt Indiában, sem Balin, sem máshol nem ettem.

Láttunk hatalmas kókuszfákat, Vigneshwar apukája szedett le róla nekünk kókuszt, így életemben először tényleg friss kókuszlét ihattam és kókuszbelet ehettem: a legfinomabb volt, amit valaha kóstoltam. Nem cicóztunk, nem szívószálaztunk, csak döntöttük magunkba és magunkra az isteni kókuszlét. A belseje pedig lágy, puha, krémes volt, mégis hihetetlenül intenzív kókuszíz.

Megkóstoltuk a tenyérnyi, földre hullott kókuszt , aminek szörnyen fanyar íze, viszont szájfertőtlenítő hatása van.

Szedtünk és ettünk friss, még zöld borsot is, utána jó darabig nem érzékeltek az ízlelőbimbóim semmit.

Láttunk jackfruitot, amit Veda, Vigneshwar felesége már oly sokféleképpen készített el nekünk. Megcsodáltuk a kesufát, amin épp csak elkezdtek nőni a kis kesudiók. És elmentünk egy hatalmas hangyavár mellett, amit mostanra már óriáspókok és kígyók laknak, így csak óvatosan lehetett mellé állni.

A végén pedig finomabbnál finomabb ételek vártak: jackfruit pörkölt, zöldséges rizs, céklás lencse, mangó pickle és a hatalmas népszerűségnek örvendő káposzta pakura.

Eltikkadva a mennyei ebédtől, Vigneshwar hagyományos módon őrölt nekünk egy teakeveréket különböző fűszerekből, melyből természetesen vihettünk haza is.

Őszintén remélem,hogy jövőre lesz lehetőségem ide visszajönni, maga a nyugalom szigete és a Paradicsom együtt.